Lodz festményeken kiállítás a lodzi festők városképeiből (Szeged, Bartók Béla Művelődési Központ, 1981)
Malgorzata Laurentowicz — Granaš A KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK JAN DZIEWALTOWSKI A Lodzi városi Tanács Kulturális és Művészeti Osztálya, a lodzi városi Történeti Múzeum, valamint a Csongrád megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya és a Bartók Béla Művelődési Központ meghívja Önt a LODZ FESTMÉNYEKEN című kiállítás megnyitására 1974. szeptember 7-én (pénteken) 16 órára a Bartók Béla Művelődési Központba A kiállítást megnyitja: Ryszarda Krysztoforska-Kuczynska művészettörténész A kiállítás a Csongrád megye, valamint Lodz között létesült testvérvárosi kapcsolatok keretében nyílik. A lengyel testvérváros további rendezvényei: Lengyel könyv és ex-libris kiállítás a Somogyi könyvtárban szeptember 24—29-ig Lengyel filmek hete szeptember 24—29-ig a Csongrád megyei Tanács Továbbképzési Központjában Szeged, Közép fasor 1. A címoldalon Wladislaw Kaliski: Jozefina nagymama meséje Jusztinka lányomnak című műve Városi Történeti Múzeum Lodz TADEUSZ MAJDA (1946) JOZEF MRÓZ (1914) EUGENIUSZ PISAREK (1910) ANDZREJ SADOWSKI (1946) MARIA SADOWSKA (1948) JOZEF ŠKROBINSKI (1910—1979) HELENA TCHORZEWSKA (1939) JAN TROJAN Barbara Grodek: Lodzi tájkép (1904—1980) BARBARA GRODEK (1942) EDWARD HABDAS (1939) JANINA HABDAS (1942) HENRYK HOFFMAN (1946) ZYGMUNT HYZY (1911—1983) WLADISLAW KALISKI (1946) ELZBIETA KONDRATOWICZ (1953) JOLANTA KRAJEWSKA (1947) KRYSTYNA LIBERSKA (1926) JAN LUKASIK (1910) (1949) JOZEF WASIOLEK (1921) JROSLAW ZDUNIEWSKI (1948) Ez a kiállítás, amelyet most a szegedi közönség elé tárunk Lodzot mutatja be — ahogyan az itt élő alkotók látják. A művek kiválogatása nem véletlenszerű, ugyanis a város kulturális szervezetei 1976—1981 között lodzi témájú pályázatokat hirdettek, ebben a kezdeményezők a városi Tanács Kulturális és Művészeti Osztálya, a Lengyel Képzőművészek Szövetsége, a Művészeti Kiállítások Hivatala és más lodzi kulturális intézmények voltak. Az itt látható művek ezen pályázatok legkiemelkedőbb alkotásai. Ez a kezdeményezés a gyűjtemény gyarapodásán túl azzal az előnnyel is járt, hogy elősegítette a művészek aktivitását, figyelmüket arra a környezetre irányította, ahol élnek, dolgoznak. A pályázatok során megalkotott művek a város legkülönfélébb arculatát tárják elénk, a képeken híven tükröződnek azok a változások, amelyek különböző társadalmi, gazdasági, városépítészeti területeken, az iparban, a kultúrában és a művészetben végbementek. A változó legzi valóságra érzékenyen reagálnak a művészek. A régi műemlékeken — kastélyokon, villákon, pompás bérházakon — kívül megörökítették a szegényes faházakat, a kútszerű belső bérházudvarokat, melyek csúnyaságukban is lenyűgözőek, romantikusak. Számos alkotáson örökítődik meg a város sajátos hangulata, jellegzetes környezete, klímája. A gyűjtemény egykor dokumentum értékű lesz, hiszen a város életének különböző élettereit, ikonografikus jellegzetességeit őrzi meg a történelem, a kultúra számára. Itt kell megjegyeznünk, hogy a „Lodz város portréja” pályázatot nemcsak festők, hanem fotósok számára is meghirdetik. A kiállításon szereplő alkotók alapvetően két generációba tartoznak. Festők, akik munkásságukat még a világháború előtt kezdték meg és a legfiatalabb művészgeneráció, akik munkásságukkal a 70-es évek elején jelentkeztek. Ennek megfelelően a bemutatott festészeti anyag különféle alkotói irányzatokat és felfogásokat tükröz. Lodz város portréja ezáltal is árnyaltabbá válik. Az alkotások túl azon, hogy gazdag információt nyújtanak a város látható arculatáról, éreztetik mindennapi életét, társadalmának valóságát is.