Lugossy Mária (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1981)

Kemény anyagból, krómacélból és rézből formált, kristályo­san metszett kisplasztika igényű plakettekkel jelentkezett eddig a kiállításain Lugossy Mária. Művei formai tisztasága alapján nem volt nehéz megállapítani róla, hogy az egyik legművesebb szobrászunk, kompozíciói szakmai szabatos­sága, finomsága gyakran az ékszerművesek bravúros tech­nikájára is emlékeztetett. Tevékenysége némiképp átmene­tet alkotott az ötvösség és a szobrászat között, hiszen a ke­mény anyagba applikált üvegtestek prizmájának fénytöré­sei a kristályos metszésű kompozícióinak dekoratív jelen­tést is adtak. E kisplasztikai méretű műveken is érződött azonban, hogy Lugossy Mária nem elégszik meg a finom művű és elsősor­ban dekoratív értékeket sugárzó művek készítésével. Ha fel is használta a visszatükröződés, a fénycsillámlás dekora­tív lehetőségeit, a mű számára valamiként transzcendentális értelmű plasztikai jel létrehozása volt, mintha a tér, a fény, a kozmikus visszatükröződések modellálására törekedett volna tiszta konstrukciójú kompozícióiban. Az is érződött, hogy mindinkább ki akar törni a plakett és a kisplasztika mű­faji és méretbeli korlátaiból és a művei belső eszmei tölté­sének, programjának megfelelő méret és forma után vágyik. Lugossy Mária új művében kilép a kis méretek adta lehető­ségek köréből és művészete belső eszmei magjának megfe­lelő kompozíciót alkot — mégpedig olyant, amelyet nem lehet a művészettörténet hagyományos műfaji kategóriái szerint minősíteni: nem monumentális szobor, sztereo­­metrikus térkonstrukció, hanem annak a kozmikus tér- és fényélménynek a nagyszabású modellálási kísérlete, amelyre már metaforikusan a kisplasztikáiban is kísérletet tett. Lugossy nagy élménye a tér-idő-mozgás. Egymásba áthatása és eggyéválásuk, egymásba hatolásuk pillanatát akarja plasz­tikai műben szimbolizálni és állandósítani. Mégpedig olyan méretű műben, amely megteremti a maga fiktív „kozmo­szát”, és a teremnyi méretű­, tudatosan lehatárolt térben lejátssza a súlyos tömeg és a fényenergia dinamikájának konfliktusát. Az energiasűrűsödés drámai erővel tömöríti a teret egy pontba, mégpedig olyan vehemenciával, amely magába foglalja a térrobbanás potenciálját is. Feszített tér, de nem sztereometrikus értelemben, nem is a konstrukti­vista plasztika lehetőségein belül, hanem az energiával telí­tődött tér kisüléseit szimbolizálván. Míg kisplasztikáin gyakran a konstruktivitás poézissel vagy dekoratív fény­visszaverődésekkel párosult, e nagy térkompozícióban egy­értelműen a transzcendentális ihlet uralkodik és keresi plasztikai-formai realizálásának lehetőségét. Németh Lajos LUGOSSY MÁRIA KIÁLLÍTÁSA DOROTTYA UTCAI KIÁLLÍTÓTEREM 1981 JÚNIUS 2—21. A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: DOBAI ÁGNES A KATALÓGUST TERVEZTE: KEMÉNY ZOLTÁN A FOTÓKAT KÉSZÍTETTE: BÁCSKAY GÁBOR, MOLNÁR GÉZA ISBN száma 963 01 3183 8 KIÁLLÍTOTT MŰVEK Emlékmű terv, 1978 makett fotó, 50 x 60 cm (Ópusztaszeri pályázat, Schneller Vilmossal) Tér, struktúra, tömeg, 1979 fotó-grafika, 50x60 cm Fázisok, 1979 fotó-grafika, 50x60 cm Tektonikus projekció, 1979 fotó-grafika, 50x60 cm Ambivalens tér, 1979 foto-grafika, 60 x 50 cm Térkristály, 1980 plenit, krómacél, 5­x15 x 15 cm Csend I., 1980 kvarcit, krómacél, plexi, 4,5x11 x11 cm Csend II., 1980 krómacél, plexi, 5x11x11 cm Reflexiók, 1980 üveg, krómacél, 7x12x12 cm Erőhatások, 1980 krómacél, 7x15x15 cm Gyorsuló tér, 1981 fa, acél, alumínium, üveg, 250x400x600 cm PIECES EXHIBITED Project for monument, 1978 (Photo on model, 50 x 60 cm) Competition done together with Vilmos Schneller Space, structure, mass, 1979 (Photo-graphic, 50x60 cm) Phases, 1979 (Photo-graphic, 50 x 60 cm) Tectonic projection, 1979 (Photo-graphic, 50 x 60 cm) Space ambivalente, 1979 (Photo-graphic, 50x60 cm) Space-crystal, 1980 (Plenit, stainless steel, 5 x 15 x 15 cm) Silence I., 1980 (Rock-crystal, stainless steel, plexi glas, 4.5x11 x11 cm) Silence IL, 1980 (Stainless steel, 7x12x12 cm) Reflections, 1980 (Glass, stainless steel, 7x12x12 cm) Power impulses, 1980 (Stainless stell, 7x15x15 cm) Accelerating space, 1981 (Wood, steel, aluminium, glas, 250 x 400 x 600 cm) Mária Lugossy has always used hard materials such as stainless steel or copper for the medals she has exhibited: crystaline edges enclosing works of an unusual purity of line, demonstrating that she possesses the rare qualities of craftsmanship, precision and sophistication at the highest degree. Her skills are a combination of those of a metal­­smith, a jeweller and a sculptress, as is testified by her deco­rative compositions which disperse light thanks to the glass prisms encapsulated in crystal-shaped pieces of solid matter. Her exhibits of small sculpture have always given the viewer the impression that Mária Lugossy wishes to step beyond mere decorative qualities of reflection and flicker, she evidently intends her clear-cut structures three-dimensional signs of a transcendental significance, modelling, as it were, space, light and their cosmic reflections. It has also been apparent that she has wished more and more to break out of the conceptual and spatial confines of medals and small sculptures in search of a form and size to suit her intellectual charge and artistic programme. In her latest work, Mária Lugossy shakes off the fetters of small size and gives full scope to the innermost core of her art in a composition that cannot be classified in terms of traditional art. Neither a monumental statue nor a stereo­metric spatial construction, this work is an attempt at a largescale model of a cosmic sensation of space and light that she has already tackled metaphorically in her small sculpture. Lugossy has a unique affinity to space, time and motion. She seeks to capture and symbolize the moment of interaction, interpenetration and union of the three basic concepts in a giant sculpture that creates its own fictious „cosmos” and acts out the conflict of enormous mass and dynamic light in the purposfully confined area of the exhibition hall. The dramatic condensation of energy focuses space into a single point with an intensity that forewarns of cataclysmic explosion. Space is stretched to its very limits, but not in the stereo­metric or constructivistic sense: the all-pervading tension is that of space overcharged with energy. While Lugossy’s small sculptures have often relied on decorative light­­reflection or poetic constructivism, this large-sized spatial composition is a telling argument for her transcendental inspiration in quest of an adequate form of sculpture. English translation: István Ambrózy KIADJA A MŰCSARNOK FELELŐS KIADÓ: HÍDVÉGI ISTVÁN IGAZGATÓ 3885-RÉVAI NYOMDA, BUDAPEST FELELŐS VEZETŐ: HORVÁTH JÓZSEFNÉ

Next