Mácsai István festőművész kiállítása (Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza, 1981)
(A Magyar Nemzeti Galéria lul.) 20. Az ajtó, 1977 6. Rozika néni, 1963 olaj, farost, 50x90 cm olaj, vászon, 90x70 cm 21. A nagymama, 1977 7. Vadvirág-csendélet, 1963 olaj, farost, 60x90 cm olaj, farost, 70x90 cm 22. Madárijesztő, 1978 8. Csendélet rózsaággal, 1964 olaj, farost, 50x80 cm olaj, vászon, 80x60 cm (A Magyar Nemzeti Galéria lul.) 23. Pesti halál, 1979 olaj, farost, 60x100 cm 9. Dunaparti Vénusz, 1964 (A Művészeti Alap tulajdona) olaj, farost, 85x125 cm 24. Csendélet, kannával, 1979 10. Vili bácsi, 1964 olaj, farost, 80x60 cm olaj, farost, 46x38 cm 25. Látomás, 1979 11. Sikuta Gusztáv arcképe, 1964 olaj, vászon, 60x80 cm olaj, farost, 47x38 cm A kiállított kések jegyzéke Julocsai István kétszeres Munkácsy-díjas festőművész 1950 óta jelentős alakja képzőművészeti életünknek. Több önálló tárlata volt idehaza és külföldön. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt, artisztikus szemléletét tőle sajátította el. Festői stílusa a kezdeti útkeresés után a hatvanas években alakult ki. Fő jellemvonása a természethű ábrázolás. Ez a sokak által vitatott és konzervatívnak látszó hagyományos festői stílus, a realizmus újbóli megjelenése korunkban egyre inkább tért hódít, talán éppen a nonfiguratív ábrázolás ellensúlyozásaként. Mácsai István azok közé a művészek közé tartozik, akiknek kapcsolata a közönséggel élő és eleven. Ennek egyik nyilvánvaló oka közérthetősége, mely napjainkban ritka és megbecsülendő. Ez azonban nála semmiképpen sem redukálódik az objektív valóság „lefestésére”. A látvány ábrázolása mögött erős hangulati tartalom, töprengés és elmélyült gondolatvilág, nemegyszer állásfoglalás, sőt ítélet rejtőzik. Mint például a Pesti halál látszólag újsághírként megjelenő képénél. A látvány szépségével nem akarja elfedni korunk valóságát, mely korántsem mindig olyan szép, mint amilyennek látszik. Legújabb képein szürrealista látomásait idézi elénk bravúros mesterségbeli tudással, mint a félegyházi utcakép) ihlette Látomás című festményén. Ennek a bravúros mesterségbeli tudásnak birtokában Mácsai megengedhetne magának egy látszólag talán modernebb, divatosabb festői stílust is, esetleg maga is kitalálhatna valami „avantgarde” kifejezési módot. Ő azonban évtizedek óta ellenáll az egymást váltó művészeti áramlatoknak. Egész munkássága küzdelem a múlandóság ellen, mindenben az állandót, a maradandót keresi. Átgondolt és precíz kompozíció, elegáns és harmonikus színvilág a biztosítéka festői kifejezésmódjának. Mondanivalója mindenképpen mai és korszerű, a ma emberéhez szól. E kiállítás anyaga húsz év legjobb képeiből történt válogatás, bemutatja a művész pályájának és beérésének legfontosabb állomásait. Fontos esemény a megye képzőművészeti életében. 1. A csirke, 1960 16. Kaján Tibor arcképe, 1973 olaj, vászon, 80x60 cm olaj, farost, 62x90 cm 2. Háború, 1961 4. Pesti pang, 1962 olaj, vászon, 90x70 cm 5. Leány fekete kucsmában, 1963 olaj, vászon, 71x90 cm (A Magyar Nemzeti Galéria túl.) olaj, farost, 70x100 cm 17. Vera, 1974 3. Az oroszlán, 1961 olaj, vászon, 80x60 cm olaj, farost, 60x90 cm (A Magyar Nemzeti Galéria tul.) 18. Az ablak, 1976 olaj, farost, 40x60 cm 19. A roncs, 1977 olaj, farost, 60x100 cm 26. Falak, 1979 12. Műteremben, 1969 olaj, vászon, 50x80 cm olaj, farost, 70x129 cm (A Magyar Nemzeti Galéria tul.) 27. Tavaszi varázslat, 1980 olaj, vászon 60x80 cm 13. Tél, 1972 olaj, farost, 50x80 cm 28. Ars longa, vita brevis, 1980 (A Magyar Nemzeti Galéria (ul.) olaj, farost, 90x70 cm 14. A szekér, 1973 29. Téli utca, 1980 olaj, farost, 50x80 cm olaj, vászon, 60x80 cm 15. Jani, 1973 30. Csendélet, 1980 olaj, farost, 70x70 cm olaj, vászon 60x80 cm