Mattioni Eszter festőművész kiállítása (Ráday Kollégium, Díszterem, Budapest, 1981)
A Dunamerséki Antklfiliái Református Egyházkerület Ráday Kollégiuma szeretettel meghívja Ont Mattioni Eszter festőművész kiállításának 1981. április 28-án, kedden 16 órakor tartandó megnyitójára Dr. Tóth Károly püspök köszöntő szavai után megnyitó beszédet Pogány D. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója mond Rendezték : Pogány Ö. Gábor és Pénzes Éva művészettörténészek A kiállítás helye : IX., Ráday u. 28. II. emelet, Díszterem Megtekinthető : naponta 10—17 óráig Mattioni Eszter századunk magyar képzőművészetének markáns képviselője, korunk vizuális kultúrájának hivatott letéteményese. Mint az erős színek, biztos képszerkesztés mestere olyan festői erényekkel rendelkezik, melyek alkalmasak a meggyőző kifejezés maradandó hatásának a biztosítására, ugyanakkor arra is, hogy vallomást tegyenek szép élményekről, örök igazságokról. Sajátos művészetének forrásai szülőföldjén, Szekszárd környékén kutathatók fel, a sárközi, Sió-menti falvak népművészeti hagyatékában, a hímzések, festett bútorok, a különböző rendeltetésű cserepek gazdag együttesében. Mivel azonban a tárgyi emlékanyag lényege szerint magatartást, szellemiséget tükröz, ezért azután a Mattioni Eszter munkásságát meghatározó tényezők között is jelentős hely jut a családi hagyományoknak, a gyermekkori benyomásoknak, iskolai, főiskolai neveltetésének, annak a környezetnek, légkörnek, melyben a jellemes ember, a serény munka, a nemes eszmények tisztelete határozza meg az életformát. A művész szemléletmódjának etikai szilárdsága viszont nem jelent mozdulatlanságot, merevséget az alkotó munka jellegében. Mattioni Eszter festészete lendületes, élénk, káprázatos; megtalálható benne az izzás, a feszültség, az érzékenység, az ötletesség, a kísérletező kedv számos megnyilatkozása, tele van a valóságban tapasztalható jelenségek változatosságával, azok meglepetéseivel, váratlan érdekességeivel, ami ekként a művész kezdeményező képességének, sokrétű mondanivalójának a tanújele. Az alkotó energiákat mozgató érzelmi, gondolati készenlét ellenben — mint az életművüket következetesen építő mestereknél — Mattioni Eszternél se vezet szertelenségekhez, követhetetlen rögtönzésekhez. A művésznő minden tevékenységét fegyelem, körültekintés, szakszerűség szabályozza, csak így érhette el azokat a páratlan eredményeket, melyek pompás leleményének, a hímeskőnek a kimunkálásával nevéhez fűződnek. A mozaiklakásnak ez az újszerű és a falképek iránti igényt is kielégítő válfaja rendkívüli figyelem-összpontosítást követel megteremtőjétől, művelőjétől, s pedig nem csak azért, mert anyagtanilag, a technikai kivitelezés tekintetében fáradságos, pontos végrehajtásra kötelez, de azért is, mert a művészi alakítás dolgában se tűri a félmegoldásokat. Mattioni Eszternek — ahhoz, hogy hímesköveit létrehozza — minden esetben tisztázott elképzelésekkel, magasztos eszmékkel, szilárd kompozíciós tervekkel, stiláris tömörséggel kellett munkához látnia, hiszen az ő korszerű mozaikja a véglegesség műformája; az időtálló technológiához csak az érvényesen, cáfolhatatlanul, megmásíthatatlanul elrendezett közlendő a méltó. Építészeti környezetben, a monumentalitás feltételei szerint kialakított hímeskövei megfelelnek e nehéz műfaj szigorú követelményeinek, akár üzembe, színházba, iskola falára vagy akár templomba kerültek is légyen. Több közülük katolikus egyházi megrendelésre készült, s mint a Rókus-kápolna altemplomának a padlómozaikja, a hazai művészettörténet e kiemelkedő remeke tanúsítja, a református Mattioni Eszter ókeresztény szimbólumokkal, ezekkel az ősi jelekkel az ökumenikus összetartozás hirdetője lett. Hogy milyen nyitott lélekkel, a zavartalan hit, a humánus észjárás milyen világos érvelésével szólnak képei, arra két főműve, a kisebb hímeskövek közé tartozó „Élet” és „Teremtés” a példa. Az előbbi a bölcsőtől a koporsóig kíséri az ember fiát-lányát a színes márványzúzalékok, villogó féldrágakövek ünnepi fényében, hálát adva a létezés örömeiért, a sors bölcs rendeléseiért. A „Teremtés” a madáchi invokáció szelíd parafrázisa, az intelem és megértés motívuma, a kiűzetés mementója, de egyben a termékeny, a dolgos élet zsoltáros látomása. Pogány Ö. Gábor