Németh János keramikus kiállítása (Népház, Tatabánya, 1981)

AZ ÖRÖM SZAVAIT KIMONDÓ Amihez nyúl, amit megformáz, amit kimond Németh János klasszikus—emberségű és klasszi­kus—ősiségű műveiben, abban öröm van. Abban ott áhítozik, vaskosodik, tátog, mosolyog, vi­rágzik kövéren, agyag—súlyosan az öröm, a lét öröme, a testiség öröme, a testi, az anyagi való­ság kozmikus lángoktól átégett öröme! A mindenség öröme virágzik vastag agyag—fonatokkal, súlyos agyag—rügyekkel, agyag—ágakkal, agyag—szirmokkal e­lét—kövér látomásban. Németh János tömény és tömör agyagtábla—képeiben, agyag—erdőiben, agyag—edényeiben, agyag—esz­közeiben, ősi szép agyag—mondataiban! Öröm—szavainak anyaga a föld, a sár, az agyagásvány! Mint a perzsák, asszírok, babilóniaiak élethimnuszai, teremtéshimnuszai, kezdethimnuszai, munkahimnuszai, halálhimnuszai; agyagból—kiégetetten e tevékeny örömöt virágzó művész öröm—áhítatai is égetett agyagban beszélnek a szép emberi múltról, a szép emberi jelenről, s a még—szebb emberi megmaradásról. JUHÁSZ FERENC

Next