Németh János keramikus kiállítása (Népház, Tatabánya, 1981)
AZ ÖRÖM SZAVAIT KIMONDÓ Amihez nyúl, amit megformáz, amit kimond Németh János klasszikus—emberségű és klasszikus—ősiségű műveiben, abban öröm van. Abban ott áhítozik, vaskosodik, tátog, mosolyog, virágzik kövéren, agyag—súlyosan az öröm, a lét öröme, a testiség öröme, a testi, az anyagi valóság kozmikus lángoktól átégett öröme! A mindenség öröme virágzik vastag agyag—fonatokkal, súlyos agyag—rügyekkel, agyag—ágakkal, agyag—szirmokkal elét—kövér látomásban. Németh János tömény és tömör agyagtábla—képeiben, agyag—erdőiben, agyag—edényeiben, agyag—eszközeiben, ősi szép agyag—mondataiban! Öröm—szavainak anyaga a föld, a sár, az agyagásvány! Mint a perzsák, asszírok, babilóniaiak élethimnuszai, teremtéshimnuszai, kezdethimnuszai, munkahimnuszai, halálhimnuszai; agyagból—kiégetetten e tevékeny örömöt virágzó művész öröm—áhítatai is égetett agyagban beszélnek a szép emberi múltról, a szép emberi jelenről, s a még—szebb emberi megmaradásról. JUHÁSZ FERENC