Németh László festőművész kiállítása (Szinyei Merse Terem, Szekszárd, 1981)
Szakmai tanulmányaimat a Képzőművészeti Főiskolán Kandó László alakrajzi osztályán 1934 —39. években végeztem. A következő években, mint megbízott tanársegéd működtem ugyanott. 1943-ban a Székesfővárosi Iparrajz Iskolához kerültem, mint óraadó tanár. Ugyanabban az évben Felvidéki Ösztöndíjat kaptam, de a tanulmányút képi beszámolója elmaradt, mert ismét katonai behívót kaptam. Később fogságba kerültem, majd 1947-ben hazatértem. 1948- ban megkaptam a művész-tanári kinevezésemet. 1951—52-től kezdtem képeket küldeni a Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalatához, majd utódjához, a Képcsarnokhoz. 1955-ben lettem a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. Festői munkásságom anyaga főleg táblakép, víz- és olajfestmény. Témája csendélet és tájkép. Fiatal koromban az évek egy részét a Balatonon töltöttem. Ez meghatározó volt későbbi munkáim témakörére. Valószínű ez a magyarázata a vizekhez való későbbi vonzódásomnak. A háború után a Duna felső szakasza inspirálta a témák zömét, melyekhez a mai napig hű maradtam. Kiállításom eddig kettő volt: 1967-ben és 1969-ben Budapesten. Az előbbi a XI. kerületi Népfront klubjában, az utóbbi a Műcsarnok rendezésében a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében. NÉMETH LÁSZLÓ