Rezes Molnár Lajos kiállítása (Dési Huber Terem, Veszprém, 1981)

Wm­e­V- Rezes Molnár Lajos, az orosházi szegényparasztok fia, akinek ifjúkora nem különbözött hasonsző­rű társaitól, most gazdag anyaggal mutatkozik be Veszprémben. Ifjúkorának nehézségei sok százezer társánál ismertek a századunk első évtizedeiben. Szegény szü­lők, taníttatásra alig kerül, a négy polgári elvégzése után szobafestő inasnak megy, majd kita­nulván a mesterséget, segédként dolgozik. Akarata azonban igen erős volt, ez késztette arra, hogy a napi munka után tanuljon, megszerezze az érettségit. Két évig hivatalnokoskodik, majd az össze­gyűjtött kis tőkéjével felmegy akkori álmai központjába, az Iparművészeti Főiskolára. Hamarosan az elsők közé kerül szorgalmával, végül mint az iskola legjobb tanulója, ösztöndíjat kapott Német­országba, egy nagyhírű iparművészeti főiskolára. Majd következett minden közép-európai festő ál­ma, München, és az ottani Festőművészeti Akadémia, amelynek igazgatója Carl von Marr növen­dékeként tanult. Hét évig tanul ott, majd hazajön és még folytatja tanulmányait a budapesti Kép­zőművészeti Főiskolán, ahol Karlovszky Bertalan és a még híresebb Glatz Oszkár növendékeként fejezi be tanulmányait. A Műcsarnok kiállításain egyre-másra tűnnek fel képei és a kritikusok is kezdik számbavenni. Nem szerette azonban a nagy várost, paraszti vére is vidékre vonzotta. A falusi képek, a változó tá­jak, az egyszerű emberek élete érdekelte. Járt az országban, kereste azt a helyet, ahol mindent megtalálhat, amit képeihez keresett és amelynek láttán kibontakozhat művészi tehetsége, a belső ösztönző erők hatására. Mint sok más és híres művészünk, ő is a Balaton mellett találta meg azt. Szigligeten kötött ki, a Tihany után legszebb balatoni tájakat egybefoglaló, gyönyörű, ligetes, he­gyes, dombos, patakokkal átszabdalt, síksággal váltakozó vidéken. Ez a gyönyörű táj, amely való­ban a Balatonnak de a mögötte elterülő tapolcai medencének is káprázatosan szép bazalthegyei­vel hazánknak is talán legszebb területe ihlette meg képzeletét. Itt megtalált mindent, amit kere­sett, csak körül kellett néznie, és az ecsetjére kívánkozó témák már sorakoztak körülötte. Itt érez­te, milyen igaza volt Eötvös Károlynak, amikor azt írta, hogy ezt a tájat csak magyar festők ecsetje tudja megörökíteni, mert ennek élvezetéhez magyar szív és érzés kell. Paraszti témájú képei, mint a szüretelők, burgonyaszedők, kukoricát törők, és a háttérben mindig felsejlő Balaton, valamint csak a vizet, mind a téli, mind más időszakbeli tavat ábrázoló képek al­kotják művészi termésének nagyobbik részét. Klasszikus művész, képei beszélnek helyette is, nem kell azokat magyarázni, a néző azonnal érti, mit akart a művész kifejezni, és gyönyörködik a tájak, színek, a jól ábrázolt alakok természetes­ségében. Most már Balatonfüreden él, a Balatont, a nagy ilhetőt nem hagyta el, nem vált el tőle, hiszen e víz és környékének szépségei ihlették őt remek képeinek megfestésére.

Next