Ábrahám Rafael grafikusművész kiállítása (Csepel Galéria, 1981)
Hadd kezdjem azzal, hogy Ábrahám Rafael egyike a kortárs grafikusművészek legjellegzetesebb alakjainak. Magasrendű műgond jellemzi munkásságát, ami korunkban azért is becsülendő, mert sokan próbálják elhitetni az ingatag lelkekkel, hogy a művészethez sem tudás, sem tehetség nem szükséges. Ábrahám Rafael 1929-ben született Szombathelyen. A Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő mellett ismerkedett az ember csont- és izomrendszerével, Hincz Gyula mellett a festészet. Ék Sándor mellett a rajzművészet rejtelmeibe nyílt módja elmerülni. 1962-ben kapott oklevelet, s a következő évtől kezdve rendszeres részt A kőrajz után a rézkarc következett. De eltérően a hagyományos gyakorlattól, nem egyetlen lemezre rajzolta gondolatait, hanem több lemezdarabkából állította össze a képet, s azt több színnel nyomta. Színfoltok jellemzik e korbeli rézkarcait. E módszerrel díszítő jellegű hatást tudott elérni, miközben az egyes lemezdarabkákat más képekhez is föl tudta használni. (Csöppök kagylóval, Virág lepkével). A festék nélküli dombornyomással is élt. Aztán birtokba vette a górcső alatti (mikro) világot, mert ez a szabad szemmel nem látható világ is szerves része a természetnek. Ennek a világnak az elemei éppúgy izgatják, mint a látható világ szabályos és szabálytalan elemeinek küzdelme, hogy miként békíthetők össze az ellentétek, a szerves és szervetlen világ, valamint a természet készen kapott elemei, pl. a kavicsok az ember alkotta termékekkel (székkel, szamovárral stb.). Ezek ütköztetése és kibékítése, összhangba ötvözése állította maga által kitűzött feladat elé, s bármilyen meglepő is, a két különböző világ elemeit szellemesen és elhihető módon ötvözte egybe. Képei mai formanyelven idézik a régmúlt korokat. A lidermeier, a szecesszió világát, de minden különösebb „nosztalgia" nélkül. Művészünk sokkal inkább épít az értelemre, mint az ellenőrzés alól kicsúszó ösztönös megérzésekre. Tárgyilagos világ az Ábrahámé, egyik képe fejezi ki félreérthetetlenül: egy hátasszék, tüskékkel kiverve. Mert amíg gondolkodó lények vagyunk, bármilyen székben üljünk is, az ébrenlét, a gondolkodás gondokkal jár. Az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut eszköztárában a szitanyomat. A rézkarcot ötvözi vele. Szép, egységes színfoltok, sávok ölelik körül az egy vagy többszínű rézkarcot. Némelyik képe már plasztikus hatást kelt, más-más nézőpontból a színfoltok a mozgás képzetét keltik. Ezen a ponton már izgalmas játék kezdődik a térrel, amit legújabb, gépalkatrészekre emlékeztető motívumokból karcol, s az elemeket úgy szerkeszti egybe, hogy nem hátrafelé, hanem előre és oldalt érzékeltetik a teret. Feketeszürke spiráljai ezüstös alapon az örök körforgást — magát a végtelen létet érzékeltetik. Ábrahám Rafael művészete alkalmas arra, hogy — szemben korunk művészeti zűrzavarával - megerősítse a műbarátot a művészet létjogosultságába vetett hitében. És abban, hogy igenis kell a művészi tehetség, a mesterségi tudás, mert a művészet nem felelőtlenkedő játék, hanem szakma is, ami nem állhat a természeti véletlenek utánzásában, hanem egyéniséget, s ember iránti felelősségérzetet kell kifejeznie. vevője a csoportos kiállításoknak, amiket egyéni tárlatai egészítenek ki. 1965-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban, 1968-ban a ferencvárosi Pincetárlatban, 1969- ben az Építők Műszaki Klubjában, 1971-ben a Dürer Teremben, 1976-ban a Csók Galériában, 1979-ben a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban nyílt önálló kiállítása. Külföldön pedig Londonban a Casalet Galériában, Edinburghban pedig a Jan Clarkson Galériában. A kőrajzzal kezdődött munkássága. Már 1960-tól a kecskeméti városi tanács régi nyomdájában nyílt módja neki és több társának a kőrajzok készítésére. Itt született a Mesterségek dicsérete című sorozata, melynek egyes lapjai a hajózásnak, a csillagászatnak, a zenének (Badio Vivaldi), a költészetnek (Dante), a színháznak, a röpülésnek állítottak emléket. A vonalakkal, a foltokkal, a finom árnyalatokkal a grafikai mellett festői hatásokat is bőven ontanak lapjai. dr. Szíj Rezső