Barta Éva festőművész (Aba Novák Terem, Szolnok, 1982)
Minden műalkotás személyes élménynek köszönheti létrejöttét. A művész meglát valamit, embert, jelenetet, tájat, virágot, azt képpé formálja először önmagában, majd vászonra, papírra vetítve, vagy plasztikus formába alakítva. Kinek mire és hogyan nyílik a szeme - ez határozza meg a művet és ettől lesz a művészet sokrétű. Bevezetőben ezt a gondolatot szeretnénk kihangsúlyozni, mert ez határozza meg a művek lényegét. V. Barta Éva festők között nőtt fel. Édesapja, Barta Ernő, aki szintén festőművész volt, irányította kezdő lépéseit a művészi pálya felé. A főiskolát 1944- ben fejezte be. Mesterei közül Aba-Novák Vilmos gyakorolta rá a legnagyobb hatást, ő nyitotta meg előtte a színek világát. Már főiskolás korában, 1943-ban részt vett a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán figurális témákkal. Első önálló bemutatkozása 1948-ban történt, amikor édesapjával együtt állított ki. Erről a kiállításról így írt a Világ c. napilapban Dutka Mária: ,,V. Barta Éva a káprázatos fények szerelmese. Biztos, szinte férfias kézzel játszik a színekkel, és a legkényesebb problémák megoldását tűzi maga elé. Jellemábrázoló készségét portréiban csillogtatja . . ." A művészi évek során át a jelen kiállításig következetes maradt alkotó munkájában. Festészete formákban és színekben a múló évekkel arányban gazdagodott, de az indulásnál felfektetett alapokra épült és épül. Művészi feladatának tekinti, hogy képei a szemlélő értelmére és értelmére egyaránt hassanak. Képeinek témaköre változatos: a körülötte zajló élet eseményei, társadalmi problémái éppúgy témául szolgálnak számára, mint a hazai táj, emberek világa. Ha mellőzzük is a kronologikus életrajzi adatokat, a művész néhány jellegzetes kiállítását meg kell említenünk. Ezeknek logikus rendjéhez, harmóniájához, következetességéhez kapcsolódnak a most bemutatott képek. Az utóbbi évek egyik legérdekesebb kiállítása az először 1976-ban Budapesten, majd több vidéki városban (Szolnokon is) bemutatott operai portré- és kompozíció sorozata : „Nagy énekeseink kedvenc szerepükben". Bár más környezettel és háttérrel, de hasonló problémakörhöz kapcsolódik több rábaközi kiállítása is, a Rábaköz szokásai, táncai, emberei jelennek meg több mint 30 vásznán. A Kisalföld c. lap Rábaköz festőjeként üdvözli a művészt. A Pataki István Művelődési Központban 1980-ban rendezett kiállítása drámai erővel eleveníti fel a múlt szenvedéseit, a Mária Valéria nyomortelep gyermekeit, viskóit és kontrasztként az ifjúság mai életéből vett jeleneteket. Dús szépségű csendéleteiből kilenclapos sorozatot jelentetett meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Mozaikszerűen emeltünk ki néhány fontosabb mozzanatot a művész alkotó tevékenységéből, hogy előzetest adjunk a kiállításon bemutatott képekhez. A művész több képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, képei vannak a Történeti Múzeumban, a Rábaközi Múzeumban, a Fővárosi Tanács és a Kapuvári Tanács birtokában, továbbá külföldi gyűjtők tulajdonában. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT V. BARTA ÉVA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1982. FEBRUÁR 11- ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA AZ ABA-NOVÁK TEREMBE, SZOLNOK, KOSSUTH LAJOS UTCA 6-8. MEGNYITJA DR. LOSONCI MIKLÓS MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ. A TÁRLAT 1982. FEBRUÁR 25-IG TEKINTHETŐ MEG. Felelős kiadó: Köteles István — 81-1699 KVNY Dorog — Felelős vezető: Németh György