Hegyi György kiállítása (Szentendre, 1982)

Hegyi György festő­művész ebben az évben a szentend­rei Régi Művész­telepnek több­szörös jubileumot tartó tagja. Húsz évvel ezelőtt vá­lasztották a Szent­endrei Festők Tár­saságának tagjai közé s most, ez év februárjában töl­tötte be 60. élet­évét. Alkotókedve, energiája, leleményes játékossága, szorgalma ma is változatlan, mintha külön kötelezettséget róna rá az a tény, hogy az „öreg telep” legrégibb tagjai között ő a legfiatalabb. Tíz éve, 1972 szeptemberében, az újjáépített Régi Művésztelep átadása után, egyéni kiállí­tással ő szerepelt legelőször a telep felújítása során létesített, vadonatúj Művésztelepi Galé­riában. Most újra Hegyi György az első szentendrei művész, aki önálló tárlattal jelentkezik a már tíz esztendeje működő Művésztelepi Galériában. Jubileumi kiállítása nemcsak egy művész, hanem — jel­képszerűen — a Művésztelepi Galéria jubileuma is. Hegyi György 1922. február 26-án született Budapesten. Mint grafikus, Kolozsvárott kezdte pályáját. Itt rendezte első kiállítását is, 1946-ban. Ugyanebben az évben, Buda­pesten beiratkozott a Képzőművészeti Fő­iskolára. 1951-ben végzett mozaik-szakon, Fényi Gézánál, festőtanára Berény Róbert és Barcsay Jenő volt. 1962 óta a szentendrei Régi Művésztelep tagja. Rendszeresen részt vesz a szentendrei és a Pest megyei tárlatokon és a fontosabb országos kiállításokon. Több mint 30 éves alkotói pályája során 20 egyéni kiállítása volt. Első önálló budapesti kiállítá­sát 1954-ben, a Fényes Adolf teremben ren­dezte, első szentendrei bemutatkozása a Művésztelepi Galériában volt. Több ízben szerepelt külföldi kiállításokon is. Munkáit hazai múzeumok és közintézmények őrzik. A Szentendréhez és a város festői hagyomá­nyaihoz kötődő művészeket nem azonos stílusjegyek, vagy szellemi rokonság közelíti és kapcsolja egymáshoz, hanem a hagyomá­nyok szellemében kötelező mesterségbeli igényesség, törekvés az egyéni stílus és az egyéni formanyelv kialakítására. Hegyi György festőművész nemcsak egyéni forma­nyelvével, hanem sajátos, magateremtette technikájával is különbözik szentendrei művésztársaitól. Hegyi a régi korok tisztele­tet parancsoló ünnepélyes és monumentális műfaját, a mozaikot tette megközelíthetőbbé, léptékben intimebbé és elérhetővé a ma embere, a hétköznap embere számára. A helyhez kötött, építészeti keretbe zárt, monumentális fennségű mozaikot mozdítható táblaképpé szelídítve, felhasználja a mozaik­­technikából adódó játékos lehetőségeket az élet örömeinek csillogó színekkel történő kifejezésére. Máskor, komorabb színekkel. FEJ ÉS SZENTENDRE ABLAK

Next