Hegyi György kiállítása (Szentendre, 1982)
Hegyi György festőművész ebben az évben a szentendrei Régi Művésztelepnek többszörös jubileumot tartó tagja. Húsz évvel ezelőtt választották a Szentendrei Festők Társaságának tagjai közé s most, ez év februárjában töltötte be 60. életévét. Alkotókedve, energiája, leleményes játékossága, szorgalma ma is változatlan, mintha külön kötelezettséget róna rá az a tény, hogy az „öreg telep” legrégibb tagjai között ő a legfiatalabb. Tíz éve, 1972 szeptemberében, az újjáépített Régi Művésztelep átadása után, egyéni kiállítással ő szerepelt legelőször a telep felújítása során létesített, vadonatúj Művésztelepi Galériában. Most újra Hegyi György az első szentendrei művész, aki önálló tárlattal jelentkezik a már tíz esztendeje működő Művésztelepi Galériában. Jubileumi kiállítása nemcsak egy művész, hanem — jelképszerűen — a Művésztelepi Galéria jubileuma is. Hegyi György 1922. február 26-án született Budapesten. Mint grafikus, Kolozsvárott kezdte pályáját. Itt rendezte első kiállítását is, 1946-ban. Ugyanebben az évben, Budapesten beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1951-ben végzett mozaik-szakon, Fényi Gézánál, festőtanára Berény Róbert és Barcsay Jenő volt. 1962 óta a szentendrei Régi Művésztelep tagja. Rendszeresen részt vesz a szentendrei és a Pest megyei tárlatokon és a fontosabb országos kiállításokon. Több mint 30 éves alkotói pályája során 20 egyéni kiállítása volt. Első önálló budapesti kiállítását 1954-ben, a Fényes Adolf teremben rendezte, első szentendrei bemutatkozása a Művésztelepi Galériában volt. Több ízben szerepelt külföldi kiállításokon is. Munkáit hazai múzeumok és közintézmények őrzik. A Szentendréhez és a város festői hagyományaihoz kötődő művészeket nem azonos stílusjegyek, vagy szellemi rokonság közelíti és kapcsolja egymáshoz, hanem a hagyományok szellemében kötelező mesterségbeli igényesség, törekvés az egyéni stílus és az egyéni formanyelv kialakítására. Hegyi György festőművész nemcsak egyéni formanyelvével, hanem sajátos, magateremtette technikájával is különbözik szentendrei művésztársaitól. Hegyi a régi korok tiszteletet parancsoló ünnepélyes és monumentális műfaját, a mozaikot tette megközelíthetőbbé, léptékben intimebbé és elérhetővé a ma embere, a hétköznap embere számára. A helyhez kötött, építészeti keretbe zárt, monumentális fennségű mozaikot mozdítható táblaképpé szelídítve, felhasználja a mozaiktechnikából adódó játékos lehetőségeket az élet örömeinek csillogó színekkel történő kifejezésére. Máskor, komorabb színekkel. FEJ ÉS SZENTENDRE ABLAK