Juhász Erika festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1982)

JUHÁSZ ERIKA FESTŐI VILÁGKÉPE Ez a világkép a világ, az ausztráliai tengerparttól a nagymarosi pincékig. Természetesen erős át­írásban az. Juhász Erika erőteljes festői egyéniség, képessége, hogy a látvány érzéki szépségeit a maga hamvas eredetiségében megörökítse, — az égtájak, az évszakok színes özönlését. Min­dent. Soproni Ikva-partot, olvasó lányt, régi udvart, cuki gesztenyést, felhőkarcolót, kőszegi utcát, Visegrádot. Természetesen kőszegi piacot is, kariatidákat, veszprémi tetőket, a „Naplementét Sydneyben". Közlésvágya heves temperamentummal ragadja meg a valóság felfedezésre váró ré­tegeit, főleg tájakat, de pihenő munkásokat is, holddal ékszerezett fákat, gordonkázó fiút,­­ folyókat, dombokat, emberi karaktereket. Szerencsésen találkozik képalkotó metodikájában alz erős hatásokat kedvelő kolorizmus a szerkesztőerő fegyelmével. Vizuális jegyzeteit a napló benső őszinteségével írja, értékrendje egyenletes, festői kondíciója ál­landó. Ihletét semmi nem sérti meg, termő folyamatossággal árad, így építi műveit. Felkutatja for­rásait és új, festői természetre alakítja, növeli. Rendkívül szuggesztív felületkezelése, báj, erő és méltóság, ötvöződik alakzataiban. Képessége, hogy minden egyszerű mozzanat jelentőssé válik művészetében, mert rendelkezik egy nehezen megfogható többlettel, mely minden apróságban is a lényegre tör, s el is éri. Juhász Erika fejlődése művészetének gyakorolt folyamata, az állandóság megingathatatlan érték­rendje. Szüksége van mindig új utazásra, ez újítja meg erőit, ez biztosítja szüntelen frissességét. Ha jól figyel, nem is kell átkelnie az óceánon, mert megleli kincsét, festői zsákmányát Zuglóban is, festészetének kardinális forráshelyén, az intim házak színeket rejtő, színeket röppentő tömke­legében. LOSONCI MIKLÓS A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT JUHÁSZ ERIKA FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1982. JÚNIUS 17-ÉN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA A DERKOVITS TE­REMBE, BUDAPEST VI., LENIN KRT. 63. MEGNYITJA LOSONCI MIKLÓS MŰVÉSZETI ÍRÓ. A TÁR­LAT MEGTEKINTHETŐ 1982. JÚNIUS 17-JÚLIUS 1-IG. JUHÁSZ ERIKA A Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Pór Bertalan volt az alakrajzi mestere, Barcsay Jenőnél de­monstrátorként dolgozott. Továbbképzősként a Népművelési Minisztérium ösztöndíjasa. Középiskolai rajzta­nári diplomát szerzett. 1959-től a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanára, főiskolai docens. 1957 óta a Ma­gyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. 1947-től kiállító művész. 1973-ban Székely Bertalan em­lékéremmel tüntették ki. 1979-ben TOT ösztöndíjban részesült. 1979-ben Kiváló Munkáért kitüntetést ka­pott. Kezdettől fogva részt vesz hazai és nemzetközi tárlatokon.Főbb egyéni kiállításai: 1964 Egressy Klub, 1969 MOM Művelődési Ház, 1972 Tokaj, 1974 Fényes Adolf Terem, 1976 Komárom, 1979 Kőszeg, 1981 Száz­halombatta. Külföldi tanulmányúton 1965-ben Itáliában, 1968-ban Franciaországban, 1973-ban Ausztráliában és Görög­országban, 1976-ban az NDK-ban és Prágában, 1978-ban Bratislavában, 1980-ban Berlinben volt. A Fővárosi Képtár, a Külügyminisztérium, a Művelődési Minisztérium Pedagógus Szakszervezet Központja, és Budapesti Bizottsága több munkáját megvásárolta. Képei hazai és külföldi magángyűjteményekben is megtalálhatók.

Next