Károlyi András festőművész kiállítása (Szinyei Merse Terem, Szekszárd, 1982)
LOSONCI MIKLÓS KÁROLYI ANDRÁS KÉPEI ELŐTT Minden ember tékozló fiú, vagy az volt, Károlyi András ezt festi meg az apa-fiú párhuzamban, csak az idő vonulása különbözik bennük, más a fázis, a lényeg ugyanaz. Minden ember Lear király, írta, műfordította, mintázta Shakespeare, Vörösmarty, Henry Moore, nem a fogalom royalista értelmében, hanem magányának méltóságában, így értelmezi a koronás embert Károlyi András is, amint oldalra roskad, ahogy perlekedik és feloldódik a gömbös tájban, mely valahogy mégiscsak elringatja vad keserveit. Minden ember Bajazzó is, — a komédiás sors részesei, családtagjai vagyunk valamennyien, ezt idézi Károlyi András, nem kerülhetjük el ezt a bohém örömet és rázkódást, melyet ránk mér a ,,Passió”-s élet, — mosolyt, görcsöt, kínt és feloldódást egyaránt. „Ember, milyenségesen hangzik a szó", — mondta egykor Madách Imre szellemi ösvényén haladó poémájában Gorkij, ezt festi Károlyi András is, — az összetett embert, komplex együtthatóival, azt, hogy valahányan, — boldogok és üldözöttek, izzóan fiatalok és szorongó aggastyánok „Országúton” bolygunk, — szenvedésünkben is egyedül, vágyainkban, eszmélésünkben, gyönyörűségünkben nemkülönben. Mindez Fellini, Károlyi András, — egész pontosan az élet igazsága. Kiiktathatatlanul az, s hogy e varázsos tényből festészet lesz, ez az ő érdeme, küzdelmeinek eredménye. Megszomorított öregei, trecentós alázatú sétálói az emberi fennség jegyében nem tűrik, hanem viselik életük szakadatlanságát a megszakított festői térben, ahol furcsa, különös kerítések nőnek, ahol elapadnak a fák, helyettük álmodozó nők horgonyoznak az idő kék, sárga és zöld szigetein. Amikor Dantét festi elmaradhatatlan Beatricéjével, akkor azt idézi, hogy minden férfi Dante és minden asszony Beatrice álmaiban és elragadtatásaiban. Egyetlen hatalmas látomás az élet, — Károlyi András művészetében minden élő, III. Richard is, a ló is, a bohóc, partra ért halász, Márk evangélista, mind-mind a létezés főszereplője. Derűsebb áramlattal, de Dosztojevszkij partitúrája szerint fest, ezt a mélységet közelíti eszményeiben. Képben gondolkodik, képeikkel közli ideáit, s hogy minden vonalrendszere, színegyütthatója bravúros és virtuóz, s ez több képességénél is: természetes állapota. Nem az állandóság, hanem a fejlődés, a gyorsított tempó jellemzi, s amivel mérhetjük haladásának intenzitását, az, hogy már alig látszanak eszközei, melyek termik, teremtik alkotásainak esztétikumát. Amikor eltűnnek majd a gesztusok, amikor sértetlen központtá emelkedik minden műve, az lesz az igazi magaslat, a tökély, tempus egységben mérve, a közeljövő. Erre halad magabiztosan Károlyi András nagy szövetségeseivel, Gulácsy légiességével, rebbentségével és mindenek előtt öntörvényeinek feszült és tisztázott dübörgéseivel, festészetté alakított, nevelt múlttal, erős jelennel és a tündérvilágnak álmodott Holnappal- A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT KÁROLYI ANDRÁS FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1982. MÁRCIUS 4-ÉN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: LOSONCZI MIKLÓS MEGTEKINTHETŐ: 1982. III. 4-18. SZINYEI MERSE TEREM SZEKSZÁRD, KÖLCSEY LAKÓTELEP 1.