Kovács Tamás Vilmos (Stúdió Galéria, Budapest, 1982)
— Kell-e nagyot ordítani, hogy fájdalmunkat közöljük. Kell-e feltételnül gesztikulálni, hogy megértsenek. Kell-e beszélnünk ahhoz ha ránknéznek megérezzék bánatunkat, örömünket. Kell-e történet ahhoz, hogy átéljünk valamit, vagy elég csak jelen lenni szótlanul, nézni csöndben lehajtott fejjel a földet, vagy felemelt fejjel az eget, s nem gondolni semmi konkrétra, semmi eseményre, csak törekedni hogy bensőnkkel át tudjuk érezni katartikusan létünket, azt a létünket amely nem a hősé, a mártíré, a zsenié, hanem csak a Mienk, az egyszeri, a számunkra megismételhetetlenéletünk. -KOVÁCS TAMÁS VILMOS 1951-ben születtem Budapesten. 1973—78. Képzőművészeti Főiskola. Mesterem Sarkantyú Simon volt. Ez az első önálló kiállításom Budapesten. 82-1422 KVNYD