Lossonczy Ibolya szobrászművész kiállítása (Győri Városi Könyvtár Galériája, 1982)
LOSSONCZY IBOLYA szobrászművész a hazai absztrakt művészet egyik legérdekesebb és legvonzóbb egyénisége. Az absztrakt jelleg első bemutatkozásától, a negyvenes évek elejétől napjainkig végigkíséri alkotásait, több mint négy évtizedet átfogó művészi tevékenységét. Műveinek vonzását, varázsát, meggyőző hitelét éppen az adja meg, hogy bemutatásra kerülő — (1945—1981 között készült) — munkái nem az absztrakció megújuló divathullámainak hatása alatt születtek. Legújabb szobrai is szerves folytatásai azoknak a lírai hangulatokat plasztikus formákká sűrítő, cím nélküli alkotásoknak, melyek pályakezdését jelölik. Lossonczy Ibolya érettségije után, fiatalon, kíváncsisággal és lázadó indulatokkal telve, Ady akkor még tilalmas verseinek bűvöletében utazott a minden titkok városába, Párizsba. Megélhetéséről és továbbtanulásáról önállóan, maga gondoskodott. Minden munkát elvállalt, hogy a Sorbonne-t látogathassa. Szabad idejében fáradhatatlanul járta a múzeumokat és a modern kiállításokat. Az esti iskolákon számos kitűnő művészszel ismerkedett meg. ,,A modern kultúra orkeszterének bűvölete alól nem tudtam kivonni magamat. Ez volt az én igazi felkészülésem a művészetre és az életre, amely kettő nálam egyet jelentett. Nem külső sikerekre, hanem a művészetre voltam szomjas. ..” — írja egyik életrajzában. Később hosszabb időt töltött Angliában és itt is tanult tovább. Hazatérve nyelvórákat adott. Felújította régi barátságát Bokros Birman Dezsővel, aki igen nagy hatást gyakorolt művészetére és sokat segített művészi egyéniségének kibontakoztatásában. Férjében, Lossonczy Tamás festőművészben pedig nemcsak őszinte barátra, hanem művészetének megértő társára is talált. 1947-ben Budapesten, a „Négy Világtájhoz” címzett Galériában közös kiállítást rendeztek. Itt bemutatott munkáikhoz közös barátjuk, Kállai Ernő írt méltató sorokat. Lossonczy Ibolya ugyanebben az évben részt vett a Nemzeti Szalonban rendezett, „A képzőművészet újabb irányai" c. kiállításon, 1948-ban Párizsban, a Salon des Réalités Nouvelles-ben állított ki. 1973-ban szobraival szerepelt a székesfehérvári Csók István Képtár „Európai Iskola" c. kiállításán. Lossonczy Ibolya szobrai valóban absztrakt, elvontnak tűnő alkotások. Nemcsak geometriai alakzatok formaváltozatai, melyek nélkülözik a pontosan azonosítható figurális elemeket, hanem olyan művek, amelyek a természet szinte láthatatlan, lassú alkotófolyamatát, az élő világ ritmusát teszik érzékelhetővé, tapinthatóvá. Néha az az érzésünk, hogy szinte a lehetetlenre vállalkozik, egyes szobrain az alakító elemek: a szél, a víz, a tűz, a libbenő láng dinamikus vagy játékos mozgása kap kifejező, monumentális igényű plasztikai formát. Kár, hogy mind ez ideig a kiállított szobrok egyike sem került méltó építészeti környezetben, vagy a szabad természetben, megfelelő méretben és anyagban felállításra. A nagy terekbe vágyó, kis méretben is monumentális művek mesterien modellált makettnek tűnnek, köztük a legnagyobb is alig közelíti meg a 40 centimétert. Lossonczy Ibolya érzékeny művészetét, mint magát az alkotót is, természetes közvetlenség, egyszerűség, ugyanakkor igényes, szigorú formai fegyelem jellemzi. Természetének nyitottsága, szemléletének tisztasága, ugyanakkor szerény zárkózottsága szobraiban is kifejezésre jut. Győri kiállítása első, 1941-ben rendezett műterem-kiállítása óta első önálló, fantáziagazdag grafikai munkásságát is bemutató, retrospektív, gyűjteményes kiállítása. 1982. február 12. + + + Mucsi András