Lossonczy Ibolya szobrászművész kiállítása (Győri Városi Könyvtár Galériája, 1982)

LOSSONCZY IBOLYA szobrászművész a hazai absztrakt művészet egyik legérdekesebb és legvonzóbb egyénisége. Az absztrakt jelleg első bemutatkozásától, a negyvenes évek elejétől napjainkig végigkíséri alkotásait, több mint négy évtizedet átfogó művé­szi tevékenységét. Műveinek vonzását, varázsát, meggyőző hitelét éppen az adja meg, hogy bemutatásra kerülő — (1945—1981 között készült) — munkái nem az absztrakció megújuló divathullámainak hatása alatt születtek. Legújabb szobrai is szerves foly­tatásai azoknak a lírai hangulatokat plasztikus formákká sűrítő, cím nélküli alkotá­soknak, melyek pályakezdését jelölik. Lossonczy Ibolya érettségije után, fiatalon, kíváncsisággal és lázadó indulatokkal telve, Ady akkor még tilalmas verseinek bűvöletében utazott a minden titkok városába, Pá­rizsba. Megélhetéséről és továbbtanulásáról önállóan, maga gondoskodott. Minden munkát elvállalt, hogy a Sorbonne-t látogathassa. Szabad idejében fáradhatatlanul járta a múzeumokat és a modern kiállításokat. Az esti iskolákon számos kitűnő művész­szel ismerkedett meg. ,,A modern kultúra orkeszterének bűvölete alól nem tudtam kivonni magamat. Ez volt az én igazi felkészülésem a művészetre és az életre, amely kettő nálam egyet jelen­tett. Nem külső sikerekre, hanem a művészetre voltam szomjas. ..” — írja egyik élet­rajzában. Később hosszabb időt töltött Angliában és itt is tanult tovább. Hazatérve nyelvórákat adott. Felújította régi barátságát Bokros Birman Dezsővel, aki igen nagy hatást gya­korolt művészetére és sokat segített művészi egyéniségének kibontakoztatásában. Fér­jében, Lossonczy Tamás festőművészben pedig nemcsak őszinte barátra, hanem művé­szetének megértő társára is talált. 1947-ben Budapesten, a „Négy Világtájhoz” cím­zett Galériában közös kiállítást rendeztek. Itt bemutatott munkáikhoz közös barátjuk, Kállai Ernő írt méltató sorokat. Lossonczy Ibolya ugyanebben az évben részt vett a Nemzeti Szalonban rendezett, „A képzőművészet újabb irányai" c. kiállításon, 1948-ban Párizsban, a Salon des Ré­alités Nouvelles-ben állított ki. 1973-ban szobraival szerepelt a székesfehérvári Csók István Képtár „Európai Iskola" c. kiállításán. Lossonczy Ibolya szobrai valóban absztrakt, elvontnak tűnő alkotások. Nemcsak geo­metriai alakzatok formaváltozatai, melyek nélkülözik a pontosan azonosítható figurá­lis elemeket, hanem olyan művek, amelyek a természet szinte láthatatlan, lassú alkotó­folyamatát, az élő világ ritmusát teszik érzékelhetővé, tapinthatóvá. Néha az az érzésünk, hogy szinte a lehetetlenre vállalkozik, egyes szobrain az ala­kító elemek: a szél, a víz, a tűz, a libbenő láng dinamikus vagy játékos mozgása kap kifejező, monumentális igényű plasztikai formát. Kár, hogy mind ez ideig a kiállított szobrok egyike sem került méltó építészeti környezetben, vagy a szabad természet­ben, megfelelő méretben és anyagban felállításra. A nagy terekbe vágyó, kis méret­ben is monumentális művek mesterien modellált makettnek tűnnek, köztük a legna­gyobb is alig közelíti meg a 40 centimétert. Lossonczy Ibolya érzékeny művészetét, mint magát az alkotót is, természetes közvet­lenség, egyszerűség, ugyanakkor igényes, szigorú formai fegyelem jellemzi. Természetének nyitottsága, szemléletének tisztasága, ugyanakkor szerény zárkózottsága szobraiban is kifejezésre jut. Győri kiállítása első, 1941-ben rendezett műterem-kiállí­tása óta első önálló, fantáziagazdag grafikai munkásságát is bemutató, retrospektív, gyűjteményes kiállítása. 1982. február 12. + + + Mucsi András

Next