Midiatúra (Csontváry Terem, Debrecen, 1982)

Miniatúra, miniatűr: eredetileg a kézzel írott könyvek (kódexek) kez­dőbetűinek és illusztrációinak, valamint szövegdíszítményeinek össze­foglaló neve. Az elnevezés a betűhatás élénkítésére használt ólom­­tartalmú vörös festék, a minium nevéből ered. A nyelvészek vélemé­nye más: címszavunkat a latin minimális , legkisebb, legalacso­nyabb jelentésű szóból származtatják. Midi: közép, középső, középméretű. A görög eredetű szó összetéte­lekben a mini és a maxi rövidített előtagokhoz hasonlóan használó­­í­tás pl. midiszoknya, a m. térdig érő. . A miniatűr festmény a XVI. században lekerült a könyvek lapjairól, ahol a nyomtatás feltalálásával szerepét átvette a sokszorosítható fa- majd rézmetszet, önálló életet kezdett élni; ettől az időtől a szó a művészeti szaknyelvben kisméretű festményt jelent. (Félreértés ne essen: ma is miniatúrának nevezzük a kódexillusztrációkat, de a­­ XVI. századtól ilyenek - néhány extrém kiviteltől eltekintve - nem ké­szültek.) Az első önálló miniatűrök házi és utóoltárok, „hordozható­" szent­képek voltak, a kereszténység legkorábbi századaitól kedve; az első világi téma, a portré.­­ A XIX. század művészeti forradalmában a miniatűr viszonylagos mű­faji önállósága elvész, a kis kép és a nagy kép között csak méret­belivé válik a korábban szemléleti, módszerbeli különbség. Figye­lemre méltó viszont, hogy a szobrászatban a reneszánsztól kifejleszti és napjainkig megőrzi műfaji és szemléleti önállóságát a kisplasztika, s századunk nyolcadik évtizedében két, klasszikusan iparművészeti technikának tartott művészeti ágban megjelenik, és önálló képző­­művészeti kisművészetként lép fel a minitextil és a minikerámia. Az ebből egyértelműen kiállítási műfaj és a világ minden táján (Toron­tó, Lausenne, Szombathely) megrendezett nemzetközi textilművészeti szemlék hívták prakticista okból életre, az utóbbi azonban kifejezet­ten műkereskedelmi babérokra pályázik, a modern kislakások apró vitrinjeiben lévő nippek helyét veszi célba

Next