Nánay Szilamér kiállítása (Dunaújváros, Uitz terem, 1982)
Nánay Szilamér kiállítása elé Nánay Szilamér 1978-ban végezte el az Iparművészeti Főiskola gobelin-tervező szakát, kiállítással most jelentkezik másodszor a nyilvánosság előtt. Kezdő tehát a pályán, amit ő — annyi fiatallal szemben — komolyan vesz. Meggyőződése, hogy az „autonóm” és a „díszítő” művészetet egyaránt lehet az intellektuális érettség megtagadása nélkül művelni. Lehet művészetet létrehozni romlatlan szemmel és gondolkodó fejjel, dacolva az általános értékvesztéssel; lehet — netán romantikusnak és naivnak tűnő odaadással, a modern művészet szemléleti, nem pedig formalisztikus eredményeinek — itt az absztrakciókra gondolok — legmesszebbmenő tiszteletben tartásával. Diplomamunkáját követően analitikus elmével párosult művészi érzékkel látott munkához. Az analízist azonban nem tekintette öncélnak, üres absztraháló folyamatnak, ha az mégoly tetszetős és vonzó eredménnyel kecsegtető is lehet. A formai, színbeli és plasztikai igényességen túl az „organikus” képződmény iránti vonzalmát a személyesség élményével sikerült átforrósítania. Derivációnak nevezett képsorozata darabjain ez a plasztikusan megjelenített, árnyékkal hangsúlyozott forma szervezi maga köré az elemeket, a szövésnél használt Jaguard-kártya alkalmazásával szerkesztett felületeket. E szerveződések azonban dinamikus belső történések állapotaira utalnak. Emberi létezésünk homályos mélységei világosodnak meg általuk. Ennek a mély világnak a jelenlétéről, életet, tudatot formáló erejéről közvetítenek képi információkat ezek a tartózkodó nemességgel és egyszerűséggel megfogalmazott munkák. Létrejöttük első formai ösztönzője a textilmunka mindennapos gyakorlata volt. A textilszövés technikája sugalmazta a „geometrikus” és az „organikus” elemeket egybeötvöző szitanyomat-sorozatot is. Ezt a formai-technikai ösztönzést használta fel alkotójuk a művészi gondolat következetes keresztülvitelére. Tette mindezt anélkül, hogy hagyományhoz, stílustörekvéshez, elődök eredményeihez kapcsolódni kívánt volna. Ezek ismeretében, a hazai absztrakt szürrealizmus múltjának tudatosítása esetén e friss munkák talán meg sem születtek volna. Az információhiány paradox módon — vagy talán éppen abból következően — javukra vált, s a fiatal művész így, szándéka ellenére kapcsolódott hagyományhoz, ahhoz a hagyományhoz.