Nánay Szilamér kiállítása (Dunaújváros, Uitz terem, 1982)

Nánay Szilamér kiállítása elé Nánay Szilamér 1978-ban végezte el az Iparművészeti Fő­iskola gobelin-tervező szakát, kiállítással most jelentkezik má­sodszor a nyilvánosság előtt. Kezdő tehát a pályán, amit ő — annyi fiatallal szemben —­ komolyan vesz. Meggyőződése, hogy az „autonóm” és a „díszítő” művészetet egyaránt lehet az intellektuális érettség megtagadása nélkül művelni. Lehet mű­vészetet létrehozni romlatlan szemmel és gondolkodó fejjel, da­colva az általános értékvesztéssel; lehet — netán romantikusnak és naivnak tűnő odaadással, a modern művészet szemléleti, nem pedig formalisztikus eredményeinek — itt az absztrak­ciókra gondolok — legmesszebbmenő tiszteletben tartásával. Diplomamunkáját követően analitikus elmével párosult művészi érzékkel látott munkához. Az analízist azonban nem tekintette öncélnak, üres absztraháló folyamatnak, ha az még­oly tetszetős és vonzó eredménnyel kecsegtető is lehet. A for­mai, színbeli és plasztikai igényességen túl az „organikus” kép­ződmény iránti vonzalmát a személyesség élményével sikerült átforrósítania. Deriváci­ó­nak nevezett képsorozata darab­jain ez a plasztikusan megjelenített, árnyékkal hangsúlyozott forma szervezi maga köré az elemeket, a szövésnél használt Jaguard-kártya alkalmazásával szerkesztett felületeket. E szer­veződések azonban dinamikus belső történések állapotaira utal­nak. Emberi létezésünk homályos mélységei világosodnak meg általuk. Ennek a mély világnak a jelenlétéről, életet, tudatot formáló erejéről közvetítenek képi információkat ezek a tar­tózkodó nemességgel és egyszerűséggel megfogalmazott mun­kák. Létrejöttük első formai ösztönzője a textilmunka minden­napos gyakorlata volt. A textilszövés technikája sugalmazta a „geometrikus” és az „organikus” elemeket egybeötvöző szita­­nyomat-sorozatot is. Ezt a formai-technikai ösztönzést használ­ta fel alkotójuk a művészi gondolat következetes keresztül­vitelére. Tette mindezt anélkül, hogy hagyományhoz, stílustörek­véshez, elődök eredményeihez kapcsolódni kívánt volna. Ezek ismeretében, a hazai absztrakt szürrealizmus múltjának tudato­sítása esetén e friss munkák talán meg sem születtek volna. Az információhiány paradox módon — vagy talán éppen abból kö­vetkezően — javukra vált, s a fiatal művész így, szándéka elle­nére kapcsolódott hagyományhoz, ahhoz a hagyományhoz.

Next