Ruisz György festőművész kiállítása (Egry József Terem, Nagykanizsa, 1982)
Ruisz György nem tartozik a gyakori kiállító művészek közé. 1963-ban állított ki a Derkovits teremben, utána 19 év múltán a Budapesti Művészetbarátok Egyesületében került sor a következő egyéni bemutatkozására, 1982 telén. Igaz, közben csoportkiállítások rendszeres résztvevője, nemcsak Kaposvárott, ahol él és dolgozik, hanem dunántúli és országos tárlatoknak is. Szereti a rendet a képszerkesztésben, a szabatos fogalmazást a megjelenítésben, a tiszta, érthető kifejezést. A művészetbarátok többsége maradandó értékű művet vár a művésztől, függetlenül a divatoktól, de nem elszakadva a korízlés követelményeitől. Ruisz György ellenállt a ,,korszerűség" jelszavával jelentkező művészeti zűrzavarnak, közben nem vette le szemét kora egyetemes művészetéről. Utazásai segítették tiszta festőiségének megőrzésében. Nem szorult feltűnést keltő eszközökre, jelenetekre, alkatának, szemléletének megfelelően következetesen haladt a maga útján. Nincs mit kitagadnia a múltjából. Művészete a ma élő ember szűkebb és tágabb világából, környezetéből meríti azokat a motívumokat, amik festményein érzelmi világának kifejezésére szolgálnak. A balaton-parti borospincétől a messzi tengeri tájakig vezeti a nézőt, hazai és külföldi városokkal ismerteti meg. Fölibe emelkedik a látványnak, mégis ismerősként adja vissza a képen. Kielégíti a térelosztás, a távlat követelményeit, ügyel a színek, színfoltok egyensúlyára. Az irodalmi mondanivaló közvetlenül érvényesül, de nem tolakodóan. Élénk és visszafogott színek ritmusa kelti képeinek dallamosságát, hol erőteljesen, hol halkan szóló zenéjét. Ember és állat ábrázolásai tartalmas szellemi légkört árasztanak, az otthoniasság világát sugallják. Színvilága sokkal gazdagabb, mint az első pillantásra keletkező összhatás alapján gondolnánk. Ruisz György festészete nélkülözi a meghökkentés eszközeit, annál inkább jellemzi a megbízhatóság, az ember komolyanvétele. Ez a művészet nem tűr henyeséget, nem szorul értelmetlenségek összehordására. Komolyság árad a képeiből, ugyanakkor tartósan leköti a szemet, maradandó élményt nyújtva a művészetbarátnak. Érthető, ha számos műve éppen elkerült külföldi magángyűjteményekbe is. Dr. Szij Rezső