Saly Németh László festőművész kiállítása (Derkovits Gyula Terem, Szombathely, 1982)
SALY NÉMETH LÁSZLÓ 1920-ban született Szombathelyen. Soproni diákkorában a neves festő, a később Munkácsy-díjas Soproni Horváth József, a tanára, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán pedig többek közt Burghardt Rezső és Benkhard Ágost. Művészünk a ritkán jelentkező festők közé tartozik. Igaz, ennek oka elsősorban ki-kiújuló szembaja, az ezzel járó — az alkotó lelket többszörösen bénító - idegi megterhelés, annál inkább csodálatra méltó művészetének formái és bölcseleti-lélektani gazdagsága, gondolatai és festői elmélyültsége. Festményeit a tárgyi elemek gazdagsága jellemzi, emiatt nem is lehet egyetlen pillantással fölfogni a kép sokrétű irodalmi mondanivalóját. Végig kell hallgatni a ,,költeményt", többször is el kell ,,olvasni", hogy egyre mélyebbre szállva aknázhassuk ki mondanivalóját. Ezért az elmélyedésért mily gazdagon fizet ez a festészet! Mennyi lelemény a formai megjelenítésben, a festői kifejezésben! Még szürrealista képein is tisztán ,,olvasható" az értelem számára rögzített gondolat, utat talál a nézőhöz a gyakran többszintes, rálátásos szerkesztésmód sem nehezíti a közvetített üzenet ,,meghallását". Tiszta szerkesztésmód jellemzi, akár diaporámaszerűen kergesse a színeket egymáson keresztül, egysíkban tartsa a teret, a tárgyakat. Legbizarabb festménye is tiszteletben tartja az emberi méltóságérzetet, sohasem célja a .,polgárpukkasztás", sőt éppen gondolatainak komolysága, egy sokat szenvedett lélek mély emberségéből fakadó szemlélete és felelősségtudata jut kifejezésre képeiben, nem egyszer megrendítő módon. Minthogy festőnk egész művészetét sem lehet megrendülés nélkül szemlélni, tudva arról a hősies küzdelemről, melynek során a tehetség a kagylók szépséges sorozatát izzadja ki magából. Minderről az emberi szenvedésről Saly Németh László képei mit sem árulnak el. A kortárs művészet mai formavilágához szokott szem csak a kész művet látja, abban mélyül el, gyönyörködve Saly Németh László festészetének gazdag színvilágában, festői gazdagságában, kifejező erejében, mely a lágy átmeneteket éppúgy kedveli, mint a keményvonalú elhatárolásokat. Különös, de mélyen emberi ez a művészet, az értelem és a szem számára egyaránt kimeríthetetlenül gazdag kincsesház. DR. SZU REZSŐ