Szabady Veronika szabadtéri kiállítása (Budapest, 1982)

ZSIGMOND ATTILA SZABADY VERONIKA SZABADTÉRI KIÁLLÍTÁSA - BUDAPEST MECHWART TÉR - 1982. AUGUSZTUS 19-TŐL SZEPTEMBER 19-IG Kerámia tárgyak szabadtéri tárlata, a köztéri elhelyezés imitálása, vagy a természet és az égetett agyagból formált tárgy között érzett kapcsolat hitvallása? Talán mindkettő. Amikor műalkotások köztéri elhelyezésére gondolunk legtöbb esetben a természetet igényes, vagy kevésbé szép parkok, kertek jelentik. Ezek az egyedi természeti szépségeket más és más mó­don elrendező és abból új és újabb formai, szín, stb. képleteket mutató mesterséges környezetek kifejezik a kor, a megbízók igényeit, ízlését, életmódját és anyagi lehetőségeit is. Emlékezhetünk a francia barokk parkokra, a japán kertekre, sőt néhány igen szép magyar kastélykertre is. A barokk kertek szobrait, kővázáit, plasztikával gazdagított vízi attrakcióit, a japán kert kő­lámpásait, stb., gondosan tervezett környezeti egység szerves darabjaiként élvezzük ma is a parkkal az építé­szeti környezettel együtt. A szobor, a díszítő plasztika e rendszerben térszervező, kiemel­kedő jelentőségű tárgy lehet magas művészi színvonala, mester­ségbeli tökéletessége alapján. A nemes hagyományok folytatásául, az egységben gondolkodás lehetősége ma is adott. Az építő, kert és a képző- iparművészet valóban korszerű tervei, alkotásai ma is rendszerbe foglalhatók. A kívánatos hatás azonban csak akkor remélhető, ha a tervezés és a kivitelezés minden lépését a tudatosság hatja át, az arányok, léptékviszonyok, a forma, a szín, a víz formát kiegészítő ill. hangsúlyozó játéka, harmonizál, vagy sem. Épülő közparkjainknak a gyönyörködtetésen és kellemességen túl fontos közművelődési, ízlésnevelő szerepük is van. E kultu­ráltan „lakható” közterek kialakításában jelentős szerepet kell vállalniuk a képző- és iparművészeknek.

Next