Szabady Veronika szabadtéri kiállítása (Mechwart tér, Budapest, 1982)
Az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakán szereztem diplomát 1958-ban. Borsos Miklós volt a mesterem. Szemléletemet, a világ bonyolult dolgaiból befogadni a szépet, egy fárasztó benső folyamat során megérlelni a mondanivalót, s a legegyszerűbb formában kivetíteni — neki köszönhetem. — Megtanított látni, s bámulni a természet formaalkotó örök szépségét egy kavicsban, falevélben. Úgy érzem, a civilizált ember végső s egyetlen menedéke a kert, a fák, a „zöld” néhány év múlva mindenki számára létszükségletté lesz. Ezért a kertkultúrának rendeltem alá munkásságomat. — Kerámiaplasztikáim nyugvópontokat jelentenek a térben, pihenésre késztetik a szemet s az elmét. Célom, hogy a természeti környezetbe jól illeszkedő színükkel legyenek kellemes díszei az intim jellegű parkrészletnek, kertnek. Munkámban az a szándék vezet, hogy beleilleszkedve a természet csodás harmóniájában, plasztikáim nyugodt formáival a sétáló fáradt ember belső egyensúlyát, békéjét is sikerüljön előmozdítanom. 1972. Visegrád, 1973- Esztergom, 1974. Tata, Balassagyarmat, 1973- Vác, 1976. Oroszlány, 1978. Székesfehérvár, 1980. Paks, 1981. Szekszárd. — Köztéren felállított alkotásaim: Budapest (Margitsziget, Kispest, Petőfi tér, Városliget, Metró), Leányfalu, (strandfürdő), Visegrád, Zebegény (Szőnyi Múzeum), Esztergom, (Aranyhegy), Vámosmikola, Göd, Dunakeszi, Balassagyarmat (Fő tér), Tata (Művelődési Ház, Kórház), Vác (Duna-part), Oroszlány (Tanács), Székesfehérvár, Paks, Szekszárd. Hollandia, Washington, Brazília, Berlin, Új Delhi (magyar követségek)