Tandori Dezső (Budapest, Helikon Galéria, 1982)

TANDORI DEZSŐ / VERSRAJZ ÉS PRÓZARAJZ (VÁZLAT WEÖRES -MUNKÁKHOZ) A hallgatás tornya vers­közi díszítőfogalmazványai ismeretet közöltek Weöresről, a rajzolóról Játék volt-e, amit ott szövevényesen közbeiktatgatott, költemények közé kis ábrákat, alakokat, talán madarakat, lombtöredékeket, lángokat? Egyebeket? Pihenésre szánta nekünk és gyönyörködésre A könyv, az a Nagy Album a saját test­forma valójában nekem például immár elérhetetlen messzeség, és ezek az újabb rajzok mintha felidéznék a felidézhetetlent Az olvasó visszaemlékezik a visszahozhatatlanra, az élményre Az élmény útjának szegélykövei ezek a naplórészletek, Nimolitánia üzenetei Miféle ország a bennünk rejtőzködő, Nagy Közös Senkiföldje? Jellemzi, hogy mindenkié jellemzi, hogy képei valamennyiünkben élnek Ezek a hullámzások, ötletek, kapcsolódások és szétszakadások játszanak emberiség-képzeletünkkel, magunkról alkotott képzetünkkel. Paul Klee kihajol valami macskás-palettás ablakon (vagy talán egy cica-forma palettán!?), és integet­állunk , s mesterrel, kettesben, ahogy Micimackó-lényekkel állhat az Akárki-Fia-Lánya-Ember, állunk csak ketten e világon, és kereken visszaintegetünk a többi Mesternek is. Aztán ezeknek a rajzolatoknak folyóján kelünk át holdbéli csónakkal, eltűnünk valamelyik házban, mondunk egyet-kettőt csak úgy, abból, ami itt olvasható Hiszen a talaj hullámos! Hiszen a talaj sík! (Szójáték! Fordíthatja ki-ki nyelve szerint ) Mint­ha két nap sütne az égen, de amikor a s mester ezt említi, sokkal több napot rajzol oda, ezzel utal rá, hogy több dolgok vannak földön-égen Idézni se kell itt pontosan, ezek az ábrák nem idézik pontosan még azt se, hogy rajzolni „micsoda is", azt se, hogy írni „hogyan is", szabadok, mintha önmaguk léggömbjei volnának, és önmaguk léggömbkosarai Mintha önmaguktól szállnának el, önmagukat hagynák a földön Könnyedséget és nehézkedést surrogtatnak papíron a tollal, bármivel Hallom hangjukat. Nem néma ábrázolatok, beszélnek. Viccelnek is olykor, de nem kötelező a mosoly. Sőt, épp a formája nem szabvány szerinti. Ha jól rakjuk sorrendbe ezeket a lapokat, könyv kerekedik belőlük, szögletesen. Pedig a s mester nem állítja, hogy a négyzet közösítését feltalálta volna , csak sétál. A papír be nem írt részei szólalnak meg rajzos alakban. Joguk van nekik is ehhez! A papír minden részlete: egyenjogú! Csak meg kell találni, mi az, ami oda illik és ide illik, és készen van a mese. Ám ezek az ábrázolatok nem is igazán mesések, mert azt sem kényszerítik önmagukra, hogy mesék legyenek, se ránk nem erőltetik, hogy így nézzük őket. Lehetünk egészen komolyak, amikor tekintgetjük e kollekciót: hihetjük, hogy íme, a házakból kétféle lajtorja megy az égbe, egyenes és hullámos. Vagy a vasúti sínek érnek épp a magasból a mélybe? A betűknek a sose­ látott kis képek volnának a kiegészítői? Az ábécé nem is á-val, bé­vel és cé-vel kezdődik, de aztán végképp nem dé-vel folytatódik? Betű a fa is, a felhő is, a kő is? Az arc is csak egyetlen mondat? Vagy éppen rengeteg mondat már maga az arc, és ezért a szájnak semmit se kell mondania? Vagy csak rágjuk a tollat, aztán a hegyét szépen suhanósan és surrogósan hozzáérintjük a papiroshoz, és amit mondunk, egyenesen a tollba mondjuk, és a toll fest, lefesti, hogyan festenek a dolgok, ha félig-ferdén-fejtetőn állunk, és ugyanakkor nagyon is tenyéren és talpon a ki-tudja-épp-hogy-forduló bolygón? Oly mindegy! Ennél pontosabban nem lehetett volna elmondani e sok fontos és mókás dolgot, mint ahogy w s mester, köszönet neki érte! vers és próza' AtOC­FEHiJKLivnafA. rsTVVwx YZ. ft BCDEFBH\JKL­T\(\0P& RStvvwxyz- __ ♦J-l-AU-lC-LX+/r1 r­ 3\vgtt _______ 01 2. £ V 6 3T U So* fi? p? n r -i ce 7* py #8*1\fÿiû$E­Hï£3y^0e .m i.- ■.iihA* « 1*** »ni nun*»«» # n-flL/3- Ia*rcduno«© c­ 9-OsKrJSfV'”* ___________ llfy.

Next