V. Tóth László festőművész kiállítása (Paál László Terem, Budapest, 1982)
Árnyas lugas, omladozó ház, hófoltos dombok, vörösen izzó őszi táj, vízparti visszatükröződés, udvarbelsők: minden képből a természet csendje árad, a mozdulatlanságot a színek teszik élettel telivé. V. Tóth László művészetében a 80-as évek új festői látásmódot hozott, amely alapjaiban szervesen kapcsolódik az előző periódusokhoz. A tónusok finomabban differenciálódnak, ha kell erősebbek, hogy érzékeltessék azt az emberhez közelítő világot, amely talán sohasem volt ennyire közel hozzá, mint ezekben a képekben. Egy olyan művész hitvallása ez a „csak” közelítő világ, aki lételemének a természetet, az őt körülvevő vasi tájakat, városokat, utcákat, házakat, udvarokat tartja. A táj más, mint az ember, színtvallóbb, szemtől-szembe ezerarcú, veszélyes és létet biztosító. A festő számára olyan Mont Everest, amit minden képnél más úton kell megmászni, hogy bensőből fakadó igaz mű legyen. A csúcs megmászásánál egyre nehezebb új ösvényeket találni, az ember szeret a kitaposottra vissza-visszatérni. A fent széttekintő pillantás nagyobb egységben látja a világot, ami a közelítést is megkönnyíti. V. Tóth László új útja a kolorizmus, hol ragyogóbb vörösben égő bokrok, okkertől átmelegedő fehér falakon, hol tompán, delejes erővel sugárzó fémhideg fehéren, nyugodtan csillogó vízzöldön keresztül vezetett el e kiállításhoz. Szombathelyen 1930-ban született. Tanulmányait 1954-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei : Főnyi Géza, Hincz Gyula. Egyéni kiállításai: Szombathely 1964, 1969, 1980, Sopron 1967, Zalaegerszeg 1975, Győr 1978, Ausztria 1979. R. A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT V. TÓTH LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1982. MÁJUS 13-ÁN CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN 5 ÓRÁRA MEGNYITJA: DR. SZENTLÉLEKY TIHAMÉR A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM FŐIGAZGATÓHSELYETTESE PAÁL LÁSZLÓ TEREM BUDAPEST VIK., RÁKÓCZI ÚT 57/B.