Udvardy Pál festőművész kiállítása (Benczúr Gyula Terem, Nyíregyháza, 1982)

LOSONCI MIKLÓS UDVARY PÁL ALKOTÓ ÉVTIZEDEI Tisztesség, erő rejlik a folyamatosságban,­­ Udvary Pál megszakítatlanul fest, szakadatlanul fest, több mint fél évszázada. Kataklizmák rengették meg közben többször is a világot, de Udvary Pál tette, végezte küldetését, fes­tett. Nem is annyira magát a probléma-özönt, hanem ennek enyhítő ellenpontját, a harmónianövelő, harmónia­árasztó, érlelő balatoni halászokat, uszályokat Nagymarosnál, fiumei kikötőt, hajót vontató lovakat, vándorcir­kuszt, szeneskocsit, Dubrovnikot, japánvázás csendéletet, patakot híddal, az élet sok-sok, festői látomássá alakít­ható látványát. Művészetének alapja a megszerzett és rendre megvalósított szakmai becsületesség, a rajzi pon­tosság, a kompozíció telített tisztasága. Ereje a figuralitás, képes arra, hogy az emberi alak a táj, a környezet fő motívuma legyen. Nincsenek nehézségei, nincsenek kedvelt témái sem. Az egész világ érdekli, a dinnyeszüret, velencei lagúnák, uzsonnázok, kapuvári asszonyok, kőszegi utca, földvári vitorlás, kubikos lovak, zalai gyümöl­csös, budai villanegyed, Badacsonytomaj. Hazánk és Európa. Joggal emelte ki Szomory Dezső már 1936-ban Udvary Pál „rendkívül vonzó formáit", érzékeny finomságait. Ezt az erényét növelve őrizte meg. Régebben kárhoztatták a műcsarnoki stílust, mint a festői másodlagosság inflációját. Udvary Pál azzal kerülte el ezt a veszélyt, hogy konvencionális témáit új elemekkel frissítette és a szerkesztés hibátlan, hiánytalan ökonó­miájával. Felkészültsége minden tekintetben kifogástalan, megbízható festő, megbízható értékekkel, aki mindvé­gig erős rajzi alapokkal biztosította kolorisztikus fogalmazását. Ez az értékben jelentkező állandóság határozza meg életművének esztétikai pilléreit, művekben testesülő állomásait. Udvary Pál 1900-ban született Budapesten. Művészi tanulmányait édesapjának, Udvary Géza festőművésznek, az Iparművészeti Főis­kola tanárának vezetésével kezdte meg. Középiskoláinak elvégzése után az Iparművészeti Főiskola grafikai és díszítőfestő szakosztá­lyán Helbin Ferenc és Újváry Ignác növendéke volt. További tanulmányait a Képzőművészeti Akadémián végezte, Balla és Olgyai ta­nárok vezetésével. 1918 óta kiállító művész. A Műcsarnok tárlatain több díjat nyert: 1922-ben Pálli­k Béla, 1923-ban Bruck Miksa és a Műbarátok, 1925-ben a Benczúr Társaság, 1926-ban a Bartha Károly, 1934-ben a Rökk Szilárd díjat, 1950-ben a MÉMOSZ pályá­zat díját kapta meg; többször nyert balatoni ösztöndíjat. 1927-ben először kiadott László Fülöp tanulmányi ösztöndíjat nyerte el, mely­nek segítségével hosszabb időt töltött Párizsban és Franciaország több városában. Többször járt Olaszországban, Ausztriában, Ju­goszláviában és Európa más országaiban. Gyűjteményes kiállításai voltak: a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeum­ban, a Csók István Galériában, a Derkovits teremben, a Paál László teremben, a Fővárosi Művelődési Házban, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon és több vidéki városban. Külföldi bemutatókon is részt vett: Berlinben, Drezdában, Breszlauban, Bécsben stb. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében 15 képe szerepel. Több képe a Szépművészeti Múzeum, és vidéki múzeumok tulajdonában van. (Keszthely, Balaton Múzeum, Székesfehérvár, Budenz ház stb.) Művei eljutottak a világ legtöbb országának múzeumaiba és magán­­gyűjteményeibe. (Ausztria, Németország, Olaszország, Finnország, Csehszlovákia, Svájc, Egyesült Államok, Kanada stb.)

Next