Udvardy Pál festőművész kiállítása (Benczúr Gyula Terem, Nyíregyháza, 1982)
LOSONCI MIKLÓS UDVARY PÁL ALKOTÓ ÉVTIZEDEI Tisztesség, erő rejlik a folyamatosságban, Udvary Pál megszakítatlanul fest, szakadatlanul fest, több mint fél évszázada. Kataklizmák rengették meg közben többször is a világot, de Udvary Pál tette, végezte küldetését, festett. Nem is annyira magát a probléma-özönt, hanem ennek enyhítő ellenpontját, a harmónianövelő, harmóniaárasztó, érlelő balatoni halászokat, uszályokat Nagymarosnál, fiumei kikötőt, hajót vontató lovakat, vándorcirkuszt, szeneskocsit, Dubrovnikot, japánvázás csendéletet, patakot híddal, az élet sok-sok, festői látomássá alakítható látványát. Művészetének alapja a megszerzett és rendre megvalósított szakmai becsületesség, a rajzi pontosság, a kompozíció telített tisztasága. Ereje a figuralitás, képes arra, hogy az emberi alak a táj, a környezet fő motívuma legyen. Nincsenek nehézségei, nincsenek kedvelt témái sem. Az egész világ érdekli, a dinnyeszüret, velencei lagúnák, uzsonnázok, kapuvári asszonyok, kőszegi utca, földvári vitorlás, kubikos lovak, zalai gyümölcsös, budai villanegyed, Badacsonytomaj. Hazánk és Európa. Joggal emelte ki Szomory Dezső már 1936-ban Udvary Pál „rendkívül vonzó formáit", érzékeny finomságait. Ezt az erényét növelve őrizte meg. Régebben kárhoztatták a műcsarnoki stílust, mint a festői másodlagosság inflációját. Udvary Pál azzal kerülte el ezt a veszélyt, hogy konvencionális témáit új elemekkel frissítette és a szerkesztés hibátlan, hiánytalan ökonómiájával. Felkészültsége minden tekintetben kifogástalan, megbízható festő, megbízható értékekkel, aki mindvégig erős rajzi alapokkal biztosította kolorisztikus fogalmazását. Ez az értékben jelentkező állandóság határozza meg életművének esztétikai pilléreit, művekben testesülő állomásait. Udvary Pál 1900-ban született Budapesten. Művészi tanulmányait édesapjának, Udvary Géza festőművésznek, az Iparművészeti Főiskola tanárának vezetésével kezdte meg. Középiskoláinak elvégzése után az Iparművészeti Főiskola grafikai és díszítőfestő szakosztályán Helbin Ferenc és Újváry Ignác növendéke volt. További tanulmányait a Képzőművészeti Akadémián végezte, Balla és Olgyai tanárok vezetésével. 1918 óta kiállító művész. A Műcsarnok tárlatain több díjat nyert: 1922-ben Pállik Béla, 1923-ban Bruck Miksa és a Műbarátok, 1925-ben a Benczúr Társaság, 1926-ban a Bartha Károly, 1934-ben a Rökk Szilárd díjat, 1950-ben a MÉMOSZ pályázat díját kapta meg; többször nyert balatoni ösztöndíjat. 1927-ben először kiadott László Fülöp tanulmányi ösztöndíjat nyerte el, melynek segítségével hosszabb időt töltött Párizsban és Franciaország több városában. Többször járt Olaszországban, Ausztriában, Jugoszláviában és Európa más országaiban. Gyűjteményes kiállításai voltak: a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, az Ernst Múzeumban, a Csók István Galériában, a Derkovits teremben, a Paál László teremben, a Fővárosi Művelődési Házban, Miskolcon, Szegeden, Szolnokon és több vidéki városban. Külföldi bemutatókon is részt vett: Berlinben, Drezdában, Breszlauban, Bécsben stb. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében 15 képe szerepel. Több képe a Szépművészeti Múzeum, és vidéki múzeumok tulajdonában van. (Keszthely, Balaton Múzeum, Székesfehérvár, Budenz ház stb.) Művei eljutottak a világ legtöbb országának múzeumaiba és magángyűjteményeibe. (Ausztria, Németország, Olaszország, Finnország, Csehszlovákia, Svájc, Egyesült Államok, Kanada stb.)