Butak András rajz (Stúdió Galéria, Budapest, 1983)

BUTÁK ANDRÁS esetében célszerű bemutatással, ha csak pár szavassal is kezdeném. Csupán né­hány éve él Magyarországon. Kolozsvárott járt Képzőművészeti Főiskolára, ott végzett 1974-ben. Tanulmányai befejezése után rövid ideig síkkonstruktivista képeket fest, a variabilitása foglalkoz­tatja, de hamarosan vált, és primer természeti formák ihlette land artos rajzokat kezd készíteni, akciókat szervez művésztársaival Brassó környékén. Rajzait, a természetet közvetlenül alakító ak­ciókat, nem a nyugat-európai ember természetféltése motiválja, hanem egy meghitt, már-már fa­miliáris kapcsolat a natúrával. Azért figyelhettünk fel viszonylag hamar szép formaalakítású, egye­temességet és természetességet sugárzó, a tudományos ábrák objektivitását is magukon hordozó rajzaira, vázlataira, mert Magyarországon nem nagyon készültek — a Pécsi Műhely tájakcióin, Far­kas Ádám érzékeny rajzain és Bukta Imre korai grafikáin kívül — az ő szemléletével rokon alkotá­sok, és az említettek sem formaalakításukban, inkább csak eszmeiségük révén hasonlíthatók az övéihez. A fiatal grafikust egy-egy természeti forma vagy növényi alakzat már-már tudományos igényű átértelmezése, a primer mikro- és makroformák — egy domb íve, egy virágbibe hajlata — kompozíciós lehetőségei foglalkoztatják. Szinte utánozza ez a természeti alakzatokkal képzőművé­szeti kompozíciókat létrehozó alkotásmód a természeti evolúciót. Úgy sarjadnak a formák a papí­ron egy meghatározott szimmetriatengely mentén, mint a növény. Kállai Ernő a negyvenes évek második felében a természettudomány, a mikroszkóp feltárta új formavilágából származtatta a hazai nonfiguratív festésmódot. BUTÁK munkáit is egy, ,,a természet rejtett arcát” kutató szemlélet szülte, a land art teóriája és gyakorlata csak megerősítette. Munkássága eredeti, új szín képző­­művészetükben, melyre érdemes odafigyelnünk. LÓSKA LAJOS

Next