Gyulai Művészek kiállítása Nagybányán (Gyula, 1983)
„în faţa călătorului pribeag, singuratic dacă poetul sau pictorul e necunoscut, peisaje modeste, oraşe, sate, cimitire, zone geografice şi chipurile ce se îmbină cu ele se pot dezvălui cu trăsăturile lor caracteristice cele mai intime. Pe cîţi artişti i-a ridicat din anonimat istoria artelor, cîte plaiuri, cite epoci s-au născut, zămislite din imaginaţia unor stări sufleteşti artistice, alcătuind opere integre, cu forţe simbolice, chiar dacă mai puţin definite în spaţiu şi timp, totuşi veşnic valabile! (. . .) Probabil că la noi deosebirile de profil dintre oraş şi sat sînt mai puternice, mai cu seamă în Cîmpie faţă de ţările occidentale sau de miazănoapte. Şi cine se desprinde de aici, iar mai tîrziu se exprimă în tonalităţi grave, europene, în vocabularul artistic al aceluia se ascund mijloace expresive de forţă păgînă, barbară. Faptul îl dovedesc mai cu seamă tradiţiile artistice populare, forma caracteristică lapidară, concentrată, a muzicii, poeziei şi picturii noastre populare, a expresivităţii acesteia. (...) Kohán György duce în cea mai ascunsă intimitate sufletească, în sanctuarul sentimentelor sale pe acei iniţiaţi, în ai căror inimă s-a înrădăcinat o dată pentru totdeauna evlavia şi admiraţia faţă de spiritul uman şi faţă de măreţia naturii, în al căror suflet zvoneşte dangătul clopotelor paştelor faustiene, în învălmăşeala îndoielilor şi a realităţilor. (...) Prima expoziţie reprezentativă - şi retrospectivă - a operei artistice a pictorului Kohán, născut în 1910, s-a deschis la Galeria Naţională Maghiară în 1965, în cele zece săli de la parterul clădirii, unde au fost expuse 30 de lucrări - picturi şi grafici - dintr-un bogat ma- „A kóbor, magányos utas előtt - ha költő-festőismeretlen, szerény tájak, városok, falvak, temetők, éghajlatok, s a hozzájuk tartozó arcok, sorsok, korok nyílhatnak meg legbensőbb karakterisztikumaikkal. Hányat emelt ki már a jeltelenségből számunkra a képzőművészet, és hány tájban, korban fogant művészi lelkiállapot szült már korban-tájban talán kevéssé meghatározott, mégis örök érvényű, szimbolikus erejű életművet. (...) Nálunk talán erősebb a város és a vidék arculatánakkülönbözése - különösen a nagysíkságé, az Alföldé - a nyugati vagy északi országokénál. Aki innen szakad ki, és utóbb hangvételben, közölnivalójában európai súllyal szólal meg, annak ezen a kultúrkörön belül bizonyos barbár erejű kifejezőkészség is az érzelmilátási szótárában rejlik, mert ilyen erejű élményanyag áll mögötte. Népművészetünk zenei, költői, képi hagyományai sajátlagosan tömör, expresszív módon, magas művészi kvalitással, formában és tartalomban szintetizáló hajlammal bizonyítják ezt. (...) Kohán György a gondolatvilágának legmélyére, életérzésének szentélyébe is elvezeti azokat a beavatottakat, akiknek szívében valaha gyökeret vert az áhitat az emberi szellem és a természet nagyrendűsége iránt, akikben fausti húsvétok tudnak harangozni kétségeik, valóságaik közepette. (...) Az 1910-ben született Kohán György életművének első gyűjteményes és retrospektív bemutatására 1965-ben került sor a Magyar Nemzeti Galéria földszinti kiállítóhelyének 10 termében, 30 évi festő- és grafikusművészi munkásságának ismeretlen - éspedig a művész szándékából ismeretlen - anyagából. A tartalmiformai érlelés, s az eredmények szüntelen re- KOHÁN GYÖRGY (1910-1966)