Országos Karikatúra Biennálé (Megyei és Városi Művelődési Központ Galériája, Nyíregyháza, 1983)
Az 1846-os karikatúra-kiállítás prológusa CHARLES BAUDELAIRE: A KARIKATURISTA Én vagyok, uraim, a zord Bevezető, én a szörnyű kalauz, a nagy emberevő rém. Két tenyerem között vonaglik, fintorog a jajgató csoport, a lógó piktorok. Hogyha fűrészfogú állkapcsomat kitárom, azt hihetnék önök: kegyetlen hivatásom, hogy vérüket igyam Polyphemos gyanánt, s egyem velőjüket, ha éhség kínja bánt. Bajuszom és szemem valóban óriási! De, hogy jámbor fiú vagyok, könnyű belátni; elég, ha ki-ki rámveti tekintetét, s látja e szomorú és megviselt zekét. A nagy aukciók közönsége fölismer; nem ontok vért soha békés fegyvereimmel, tollal, ecsettel és palettával, hiszen közéjük tartozom, kiket könyörtelen sors kényszerít örök mámort hajszolni váltig s önzetlenül bolond kacajra bírni bárkit. Nyíltan, ártatlanul örvendek, ha vidám kedvvel mulat az is, kire gyors ceruzám a karikatúra minden kínját kiszabta; bárcsak az övemen fityegő sok mihaszna ne lenne haragos érzületű, epés, s könnyítené szívét kitörő nevetés. Jöjjenek, uraim, tehát, s ne gyanakodva, pukkadásig nevet, kit megkacagtatok ma, s inkább mulattatom, magunk közt szólva most, ki ezer frankot ad s nem egy lyukas hatost. Fordította: Kálnoky László