Tamás Noémi festőművész kiállítása (Vigadó Galéria, Budapest, 1983)

Tamás Noémiról Életrajza szabályos. 1948-ban Debrecenben született, a Művészeti Gimnázium tanulmá­nyainak befejezése után a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt. 1972-ben kapott diplomát. 1973-tól 76-ig Derkovits ösztöndíjas. 10 éve kiállító művész, egyéni és csoportos tárlatokon mutatta be munkáit itthon és külföldön. A Dési Huber Képzőművész Körben tanít. Stílusa, világképe korán kialakult. Szülei is festőművészek, ez azonban inkább génjeiben, mint szemléletében öröklődött. Sokféle szorongás, különleges felelősségérzet, az ember bonyolult lelki­, társadalmi kapcsolatának konfliktusa jellemzi munkásságát. Reális formákkal, szokatlanul világító színekkel, modern életképeket fest hol a valóságos élmény hűséges ábrázolásával hol meg szorongásainak, kételyeinek kivetítésével. Szaba­don bánik a kompozíciós eszközökkel, klasszikus szabályok nem gátolják. Ez különösen a nézőpont kiválasztásában nyilatkozik meg, rálátásos szerkezetben szóra bírja a tárgyakat is. Pszichoterápiás igénnyel festi meg a ma gondolkodó emberének belső életét, figyeli környezetének különös figuráit, kritikusan szemléli a sokféle élethelyzetben megnyilatko­zó tulajdonságokat. Kitűnő karakterérzéke azonban sohasem viszi el a lényegtől: az egyes ember mindig az adott társadalom hírvivője. Képeinek jelképes állatalakjai a moralizálás szándéka nélkül felismerhetővé teszik azokat az elvont fogalmakat, amelyeket jobb szavak híján, magánynak, félelemnek, küzdelemnek, együttesen felismerésnek nevezünk. Katartikus és lírai élmények váltogatják egymást művészetében, de elégikus hangulat járja át azokat a kompozíciókat is, ahol a természet vagy a család a téma. Finoman munkált felületein erős és ellentétes színek összhangját teremti meg, szokatlan világítás emeli ki egy-egy jelenet titokzatosságát , misztikumát. Rajzai, közöttük is elsősorban a farokkártya variációk képeinek értelmezésében ABC pontosságú eligazítással szolgálnak. Világszemlélet, sorsról, emberekről, életről és halálról vallott vélemény van ezekben a bizarr kis kompozíciókban, amelyek egy fiatal művész érzékeny gondolatairól, gazdag fantáziájáról, ironikus őszinteségéről és szimbólumteremtő képességéről tudósítanak. Budapest, 1983. április

Next