Anyag (Fényes Adolf Terem, Budapest, 1984)
A tudományos felismerések - így fél- következőket mondja: „Érthető, ha André dául, hogy az atom átmérője a centiméter Breton, aki a festészettől csupán csak annyit 250 milliomod részét sem teszi ki, vagy, hogy kívánt, hogy »intellektuális spekulációkra« az atommag százezerszer kisebb, mint az szolgáltasson ürügyet, Picasso valamennyi egész atom mellett a művészet is új tanulműve közül éppen ... a befejezetlen ürülék Ságokat kínál az anyaggal kapcsolatosan, fogta meg a legjobban, hiszen szkatológikus A korai avantgarde törekvésektől a pop tárgyánál fogva ez volt a »legszürrealistább«, azton keresztül Smithson neoavantgarde anyagánál fogva pedig a »legmúlékonyabb anyag tanulmányáig sok olyan jelenséggel és veszendőbb«. E festészeten kívül kompotalálkozunk, amely a korábbi korokban kimazsdónak a puszta gondolata is lírai ujjongást tadt a művészi vizsgálódás fókuszából és váltott ki belőle - »némi kis viszolygás« ellelegfeljebb periférikus jelenségként jelent- növetkezett. Más a XX. sz. végének anyagkisér- különös módon sokszor a legpuritánabb lete, mint ami a reneszánsz kottegákban, anyaghasználat utal leginkább a szellemire, műhelyekben zajlódhatott. Ott a majdan lét- Gondoljunk csak a piramisokra vagy a szonerejövő kép, mint végcél érdekében kisér- henge-ekre. A szavannás, sivatagos, sík léteztek a különféle anyagokkal. (A misztikus terep és a kőgula ellentétét csodás, földön- és természettudományos kísérletek végcélja túli erő és akarat eredeményeként is láthatpersze már akkor is más volt.juk. Más dimenzióban, de hasonló ellentét korunkban - bár különféle összefüggés- feszül Pál Zoltán szobraiban, amikor a kő elbe ágyazódva az anyagkisérlet és ennek cseppen, a csobbanó víztükör bronzba medokumentációja a kreativ művészi tevékeny- révül. Technikai bravúr, vicc és csoda ez egység céljává és végeredményévé válhatott. Az szerve. Lényegéhez, belső ellentmondóalkalmazott anyagoknak nem csupán fizikai, sához a legelemibb tapasztalatok révén is kémiai tulajdonsága (szám, kiterjedés, súly, hozzáférhetünk, Orosz Péter két koszorúja, a halmazállapot stb.), hanem fogalmi-asszo- töviskoszorú és a szögesdrót koszorú elemi datív értelme (jelentés lehetősége) is kitapasztalásainkon túl szakrális asszociációfejezésre jut. Vagyis az anyag átlelkesül, kát is kivált. Nem véletlen, hogy a tövisszellemmel telítődik. Elképzelhető egy olyan vonal, amelynek egyik végén az anyag, másik koszorú egybe írandó. Ez immár önálló szó, önálló fogalom. A két anyag, a két koszorú találkozása az anyaghasználat és a gondolkodás lehetősége; önkényes tett, melynek eredménye kellő érzékenység esetén messzire visz a glediciától és dróthuzaltól. Előáll az, amit Vasvári-Havasi közös munkájukban idéznek, vagyis „A láthatatlan illeszkedés a láthatónál erősebb”. Távoli anyagok találkozása tárgy-montázsként látható Hegyeshalmi László (üveghaj-viasz stb.) és Kopasz Tamás (haj, égett nylon, tollak stb.) munkáiban. A pusztulás egy fázisának kimerevített rekvizitumai ezek. Buták András természettudományos precizitást idézve dobozolja be „növényi tanulmányait”, szép írást, szép gyűjteményt és „szebb kort” imitálva. A Susan Sontag által meghatározott „camp” életérzés felől is végiggondolhatjuk egy-egy mű anyaghasználatát. A kiállított tárgyak között akad, ami nem elsősorban újszerűségével, mint inkább különös, „cikis” kedvességével hat. Ilyen Stefanovits Péter „Márvány tengerpartja (linóleum-intarzia), Kádár Katalin „Menyasszony-vőlegény című műve. Már rég nem az anyagról van szó. Hegedűs 2 László fekete posztó előtt világító karácsonyfaizzóinak gubanca láttán, de ki-ki képzettsége szerint akár a fény anyagi természetén is elgondolkodhat. A kiállítás akarva-akaratlanul jelzi azt a változást, amit a nyolcvanas években a médiakutatás, a kreativitás kollektív heroizmusa elszenvedett. Azt a változást, amit az anyaghoz és eszközökhöz való viszonyban tágabban és alapvetően a művészethez és annak társadalmi szerepéhez való viszonyában a nyolcvanas évek „kulturális kihívása" folyamatosan eredményez. Barabás Márton végén a szellem áll. Hogy a művészetet hol A tudományos kutatás az anyag vizsgál eljuk meg, arra ez az egy képzeletbeli mulatának mind bonyolultabb és egyszersmind tató - úgy hiszem - nem elegendő. Idézve- célratörőbb módszereit éri eltem ez ügyben Brassait, akit Bretonról írva a