Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész és Gyulai Líviusz grafikusművész kiállítása (Dürer Terem, Budapest, 1984)
CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT 1940. január 5-én született Budapesten. 1960—65-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1964 óta Szentendrén él és dolgozik. Közben tíz évig tanított a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában. 1974-ben Munkácsy-díjat, 1983-ban Érdemes művész kitüntetést kapott. Csíkszentmihályi Róbert művei állandó metamorfózisban vannak, anyagi-termé- szeti-gondolati-formai változásban. Alapmodellje az anyaggal, természettel, történelemmel küzdő ember, akinek mindez: anyag, természet, történelem egyben létközege. Alkotói metodikájában, magatartásában belső vívódásokon túl benne rejlik a természetet járó, fürkésző ember harmóniája. A szobrász az alkotás folyamatában megismeri, a kész műben megismerteti immár nemcsak anyagát, a fának, kőnek, fémnek belső szerkezetét, törvényszerűségeit, hanem annak végtelen emberformáló művészi jelentés lehetőségét, ambivalenciáját és az emberi törvényekkel való elemi kapcsolatát. Csíkszentmihályi Róbert a képzőművészeti divatlapok receptjeit mellőzve, az elevenen élő emberi valósághoz nyúl, azon belül is az emberi egzisztenciáknak — az egy hajszálon függésen túli — állapotaihoz. Megbizonyítván, hogy mai képzőművészetünk is alkalmas érvényes értékű, sok irányba sugárzó művek alkotására, ha az alkotó megőrzi lelkének egészségét, szabadságát. Ha nem köti képzeletét gúzsba, formarendszerek, konceptek, irányzatok, rendszerelméletek kényelmével. (Művészet 1980 augusztus, Kovács Gyula) GYULAI LÍVIUSZ az erdélyi Baróton született 1937-ben. 1962-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei: Kmetty János, Fónyi Géza és Ék Sándor voltak. 1958 és 1975 között elsősorban egyedi grafikával és könyvillusztrációval foglalkozott. 1975 és 1980 között animációs filmeket is készített. 1971-ben a II. Firenzei Grafikai Biennálé aranyérmét nyerte el. 1973-ban Munkácsy-díjban részesült, 1978-ban Új lakók című filmjével a kairói filmfesztiválon elnyerte az Arany Nofretete-díjat, ugyanebben az évben a lipcsei rövidfilmfesztiválon Ezüst Galamb díjat kapott. 1979-ben megkapta a Kulturális Minisztérium Szép Magyar Könyv díját. FONTOSABB KIÁLLÍTÁSOK: 1966. Budapest, Dürer Terem 1973. Amsterdam (Szabó Vladimírral és Gross Arnolddal) 1980. Miskolc, József Attila Könyvtár 1981. Budapest, Műcsarnok Dorottya utcai kiállítóterme 1982. Budapest, Csepel Galéria 1982. München Részlet Bán András: Gyulai Líviusz (Corvina, Budapest, 1978) c. könyvéből: „Nem véletlen, hogy az irodalmiasság felé hajlottam: nem vagyok műtermi művész. Ám azzal, hogy az illusztrációt választottam, azzal egyúttal megszabtam a pályám időbeli alakulását is: az illusztráció, még ha könnyed felfogásban csinálnám is (igazán persze nem is tudnám könnyen venni), időt igényel, sok időt. Nem lehet csupán egy kiadónak dolgozni, nem lehet megszervezni, hogy a kiadók szépen egymás után adják a munkákat: esőstől jön, vagy semmi. És az egyszerre kapott munkák közül biztosan azt adják ki kevésbé igényes köntösben, rosszabb nyomdatechnikával, amihez jobban vonzódom, amit szívesebben csinálok, persze ahhoz van a legkevesebb idő is. önálló lapra így alig van időm, a könyveket nem lehet félkézzel csinálni. De az sem véletlen, hogy az önálló lapok többsége témáját tekintve kiegészítője az irodalmi anyagból fogant elgondolásaimnak, olyan művekhez kapcsolódik, amelyeket talán soha nem fogok illusztrálni, vagy ha illusztráltam már , nem sikerült. Kétségtelen, úgy igaz, hogy egészen más mértékkel mérik a kiállítóművészetet, annak azonban még sincs értelme, hogy csupán azért csináljak kiállítást, hogy megmutassam: élek, dolgozom. Az illusztráció megbújik, ritka a kiugró siker, és általában a kiugró könyvsiker is. Az illusztrátor munkája nem a szakmának szól. Én viszont mindig úgy érzem, hogy így élő és eleven a kapcsolatom a világgal, a világ dolgaival, így vagyok igazán reflektorfényben — ha nem hiúsági oldalról szemléljük, hanem a munka oldaláról... A kiállítás közel sem olyan hatóerejű, mint a könyv. Márpedig az a feladatunk, hogy minél több ember életébe belopjuk a képzőművészetet, úgy látom, az illusztráció, a kisgrafika területén egyre több erre a lehetőség.”