Gecser Lujza kiállítása (Műcsarnok, Budapest, 1984)
elkésett műfaji forradalma megvalósuljon. A 70-es évek elejétől a magyar Fal- és Tértextil Biennálék célja a textil síkból való kilépése, a tér meghódítása volt. Az ekkor induló „mozgalom” egyik aktív részese Gecser Lujza volt. 1968-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán, részt vett már az I. Fal- és Tértextil Biennálén is, de az első igazán figyelemre méltó munkájával az 1972-es Biennálén mutatkozott be. Ha fellapozzuk a kiállítás katalógusát, meglepetéssel állapíthatjuk meg, hogy azon kevesek egyike, akik komolyan vették a „tértextil létrehozására” vonatkozó felhívást. „Zigóta” című, hat fakarikán függő, szizál és pamut alapanyagú, festett, csomózott, óriási folyondárt vagy fészket formázó textilje különbözött a bátortalanul ugyan térbe helyezett, valójában síkszerű, többi alkotástól. Az 1974-es III. Biennálén kiállított „Két perc” című munkája is hasonló szerepet töltött be: szinte az egyetlen körüljárható, szoborszerűen viselkedő tértextil volt a kiállításon. Két, hatvan centiméter átmérőjű karikáról festett, kötözött szizál „indák” dús szövevénye hullott alá gazdagon csavarodó fonatokban. Ez a mű már sokkal inkább szobor, melynek anyaga textil, mint dekoratív, hagyományos értelmezésű tértextil, azaz térelválasztó. 1975-ben indult meg a munka a Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyben. Létrejöttében a legfontosabb szempont az volt, hogy a textil műfajának abban a pillanatban égető szüksége volt a többé-kevésbé kollektív, de mindenesetre aktív kísérleti-kutató műhelymunkára. Olyan művek jöttek létre, melyeket elsősorban kiállítótermi megjelenésre szántak alkotóik, bár meghökkenést is keltettek, nem képviseltek mást, mint az 1968-tól rendezett öt jelentős kiállításon kialakult új textiles kifejezési forma magasabb fokát. A „legplasztikusabb” példa Gecser Lujza 1975-ben Velemben készített, a IV. Biennálén 1976-ban kiállított s díjat nyert „Hidak” című munkája. Öt vízszintesen, két-két pont között kifeszített kender és szizál „tartóívet” összekötő, vastagabbvékonyabb fonatokból összeállított „hídszerkezettől” szabadon függenek a szövedékek dúsan kát. 4.