IX. Bács-Kiskun megyei Grafikai kiállítás (Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét, 1984)
Bács-Kiskun megyében továbbra is tartja vezető helyét a grafika. Ezt a mennyiségi mutató különösen jól érzékelteti. A IX. megyei Grafikai Kiállításra negyvenhárom alkotótól kettőszázöt db pályamű érkezett be, és a szelekciót követően harmincöt alkotótól hetvennégy egyedi és sokszorosított grafika kerül bemutatásra. Külön is érdemes felfigyelni arra a körülményre, hogy a harmincöt kiállító közül huszonöt személy amatőr. Feltehetően ez nem megyei specialitás. Az eszköztelenebb grafikai eljárások kimondottan kedveznek amatőr művelőinek. A túlzott arányt amatőrök és hivatásosok között azonban az a körülmény is okozza, hogy utóbbiak közül viszonylag sokan távolmaradtak e mostani tárlatról. A „szakmai státuszában tett differenciálás természetesen nem akar szembeállítás lenni amatőrök és alaptagok között, hiszen maga a megyei grafikai pályázat közös kiírása is ennek a szemléletnek a bizonyítéka. A Művészeti Alap, illetve a Képző- és Iparművészeti Szövetség tagjának lenni a szakmai munkásság elismerését is jelenti, s ha nehezebben is, de az amatőr útja is elvezethet a hivatásos fórumokhoz, mint ahogyan ez történt a megye hivatásos alkotóinak mintegy ötven százalékánál. De az igazi tehetség mindig művekkel bizonyít. A bíráló bizottság a díjak odaítélésénél sem nézte, hogy hivatásos, vagy amatőr készítette-e a jó grafikát, így került a díjazottak sorába a tehetséges Gulyás Géza, akinek a Grafikai Tárlat mellett a közelmúltban nyílt kiállítása Gulyásné Gyöngyösi Gyöngyivel. E tárlat kiemelt díjas alkotója Kalmárné Horóczi Margit is önerőből, tehetségéből indíttatva vált alap és szövetségi taggá. A most kiállított Virág sorozata őszinte és következetes művészi világáról, eredendően festői alkatáról tanúskodik. Szuggesztív művészetével mint iskolateremtő erővel is számolni kell. A grafika puritán műfaj. Leginkább a fekete— fehér ellentétére épít. De eszköztelenségével is a látvány mögötti gondolat mélységét, az alkotó vérmérsékletét és szakmai virtuozitását egyaránt képes kifejezni. Fogalomkörébe számos technikai eljárás tartozik az egyedi alkotástól a sokszorosított műig. Ezen a tárlaton például megtalálható a hagyományos ceruza, toll és tusrajz, továbbá a rézkarc, cinkmetszet, viaszrajz, linó, szitanyomat és viszonylag nagy számban a vegyestechnikai eljárás. Ide számítható mostanság az a fotó is, melyet az alkotó sajátos céljai szerint alakít, mint ezen a tárlaton az országos grafikai mezőnyben is élenjáró Pócs Péter művei bizonyítanak. Beleavatkozik a fotó objektivitásába, színezi „merevítő vonalakkal” látja el, hogy gondolati és vizuális szándékát maradéktalanul kifejezhesse. A korszellem érzékenységét közvetítő grafika — amelyről Pócs Péter munkái mellett Hegedűs 2. László grafikai lapjai tanúskodnak — vizuális autonómiájuk megtartása mellett frissek és akár naprakészen aktuálisak, mint Hegedűs 2. László Babits grafikái. A Bács-Kiskun megyei Grafikai Tárlatot a hagyományos eljárások, főként a ceruza, toll és tusrajzok viszonylag nagy száma jellemzi. Példaként említhetem Csáky Lajos, Bodor Miklós és Zsoldos Csaba érzékeny rajzait. Meglepő, hogy mennyire hiányzik a tárlatról a rézkarc. Szitanyomatot is csupán Balanyi Károly és Bukta Imre állított ki. Ezek az apró jelek is a jól felszerelt grafikai műhely hiányára utalnak. Az évente ismétlődő Megyei Grafikai Tárlatok nem tűnnek kimerülő fórumnak. Az említett neveken és példákon túl az összkép is kedvező, így megtekintését jó szívvel ajánlom az érdeklődő közönségnek. A kiállító művészek természetesen akkor érik el vágyott céljukat, ha a művek és nézőik között párbeszéd indul meg, s gondolom ez a tárlat legfőbb célja. Bánszky Pál