IX. Bács-Kiskun megyei Grafikai kiállítás (Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét, 1984)

Bács-Kiskun megyében továbbra is tartja vezető helyét a grafika. Ezt a mennyiségi mutató külö­nösen jól érzékelteti. A IX. megyei Grafikai Ki­állításra negyvenhárom alkotótól kettőszázöt db pályamű érkezett be, és a szelekciót követően harmincöt alkotótól hetvennégy egyedi és sok­szorosított grafika kerül bemutatásra. Külön is érdemes felfigyelni arra a körülmény­re, hogy a harmincöt kiállító közül huszonöt személy amatőr. Feltehetően ez nem megyei spe­cialitás. Az eszköztelenebb grafikai eljárások ki­mondottan kedveznek amatőr művelőinek. A túlzott arányt amatőrök és hivatásosok között azonban az a körülmény is okozza, hogy utóbbiak közül viszonylag sokan távolmaradtak e mostani tárlatról. A „szakmai státuszában tett differen­ciálás természetesen nem akar szembeállítás len­ni amatőrök és alaptagok között, hiszen maga a megyei grafikai pályázat közös kiírása is ennek a szemléletnek a bizonyítéka. A Művészeti Alap, illetve a Képző- és Iparművészeti Szövetség tag­jának lenni a szakmai munkásság elismerését is jelenti, s ha nehezebben is, de az amatőr útja is elvezethet a hivatásos fórumokhoz, mint aho­gyan ez történt a megye hivatásos alkotóinak mintegy ötven százalékánál. De az igazi tehetség mindig művekkel bizonyít. A bíráló bizottság a díjak odaítélésénél sem nézte, hogy hivatásos, vagy amatőr készítette-e a jó grafikát, így került a díjazottak sorába a tehetséges Gulyás Géza, akinek a Grafikai Tárlat mellett a közelmúltban nyílt kiállítása Gulyásné Gyöngyösi Gyöngyivel. E tárlat kiemelt díjas alkotója Kalmárné Horóczi Margit is önerőből, tehetségéből indíttatva vált alap és szövetségi taggá. A most kiállított Virág sorozata őszinte és következetes művészi vilá­gáról, eredendően festői alkatáról tanúskodik. Szuggesztív művészetével mint iskolateremtő erővel is számolni kell. A grafika puritán műfaj. Leginkább a fekete— fehér ellentétére épít. De eszköztelenségével is a látvány mögötti gondolat mélységét, az alkotó vérmérsékletét és szakmai virtuozitását egyaránt képes kifejezni. Fogalomkörébe számos technikai eljárás tartozik az egyedi alkotástól a sokszoro­sított műig. Ezen a tárlaton például megtalálható a hagyományos ceruza, toll és tusrajz, továbbá a rézkarc, cinkmetszet, viaszrajz, linó, szitanyomat és viszonylag nagy számban a vegyestechnikai el­járás. Ide számítható mostanság az a fotó is, me­lyet az alkotó sajátos céljai szerint alakít, mint ezen a tárlaton az országos grafikai mezőnyben is élenjáró Pócs Péter művei bizonyítanak. Bele­avatkozik a fotó objektivitásába, színezi „mere­vítő vonalakkal” látja el, hogy gondolati és vizuális szándékát maradéktalanul kifejezhesse. A korszellem érzékenységét közvetítő grafika — amelyről Pócs Péter munkái mellett Hegedűs 2. László grafikai lapjai tanúskodnak — vizuális auto­nómiájuk megtartása mellett frissek és akár nap­rakészen aktuálisak, mint Hegedűs 2. László Babits grafikái. A Bács-Kiskun megyei Grafikai Tárlatot a ha­gyományos eljárások, főként a ceruza, toll és tusrajzok viszonylag nagy száma jellemzi. Példa­ként említhetem Csáky Lajos, Bodor Miklós és Zsoldos Csaba érzékeny rajzait. Meglepő, hogy mennyire hiányzik a tárlatról a rézkarc. Szita­­nyomatot is csupán Balanyi Károly és Bukta Imre állított ki. Ezek az apró jelek is a jól felsze­relt grafikai műhely hiányára utalnak. Az évente ismétlődő Megyei Grafikai Tárlatok nem tűnnek kimerülő fórumnak. Az említett ne­veken és példákon túl az összkép is kedvező, így megtekintését jó szívvel ajánlom az érdek­lődő közönségnek. A kiállító művészek termé­szetesen akkor érik el vágyott céljukat, ha a mű­vek és nézőik között párbeszéd indul meg, s gondolom ez a tárlat legfőbb célja. Bánszky Pál

Next