Kelemenné Mészöly Laura festőművész kiállítása (Paál László Terem, Budapest, 1984)
Mészöly Laura egyike a népszerű magyar festőknek. A művészet barátai, a képzőművészettel ismerkedők őszinte érdeklődést tanúsítanak munkássága iránt, szívesen vásárolják képeit. Hírnevét festészetének vonzó erényei alapozták meg, azok a sajátosan kolorisztikus eszközök, melyek harmóniát, derűt árasztanak. Kelemenné Mészöly Laura a hivatott természetfestők útját járja, szószerint és átvitt értelemben is. Mert — valóban — sokfelé el-elzarándokol a Kunság csendesebb vidékeire, folyók, patakok, víztárolók partjaira, Pannónia daltelt mezőire, de ugyanakkor értelmezi, rendezi, a látottakat, s azon túl, hogy jól átgondolt kompozíciót fejleszt benyomásaiból, egyúttal érzelmi tartalommal, személyes hangulattal, messze vezető tanulsággal is felruházza a választott tárgykört. Festményeinek meggyőző hatást a színek elevensége, az ábrázolás hitelessége biztosít. A búzatábla hullámzó sárgája a párás égbolt gyengéd kékjével együttesen a festői indoklás igazsága révén válik látványból látomássá Máskor a ligetek fái és bokra között a szóródó fény árnyalja változatossá a növényzet sokféle zöldjét. Végül is a vibráló foltok, az ecset kalligráfiájának hajlatai érzékletek, elképzelések közvetítői lesznek, s az is kiderül, hogy a valóság művészi tükrözéséhez nem elegendő a tapasztalatok, az észleletek rögzítése, de nélkülözhetetlen a fantázia szárnyalására is. Az efféle következtetések igazságát Mészöly Laura miniatűrjei bizonyítják. Kétségtelen, hogy ezek a kisméretű tájképek a művésznő önkifejezésének legegyénibb változatai. Igaz, e műfajban nem áll egyedül, hiszen elődei közül Paál László, Mészöly Géza, Edvi Illés Aladár, Herman Lipót és mások már vitathatatlan létjogosultságot biztosítottak az ilyetén műformának. Ezek a tizenötször húsz centiméteres képecskék eredetileg vázlatnak, emlékeztetőnek készültek, kint a szabadban a festők így rögzítették impresszióikat, a tüzes alkonyok, a virágba borult gyümölcsösök csodáját. Kelemenné Mészöly Laura akkor érzi magát hivatása magaslatán, amikor az erdők, vízpartok, legelők, bozótosok által kínált témát szemtől-szemben lefestheti. Különös adottsága, hogy helyszíni feljegyzései befejezett műveknek hatnak, minden vonatkozásban kész képeknek minősülnek. Szerkezet, beosztás, színérték dolgában a parányi festmény minden eleme végleges helyére kerül. Amennyiben otthon, műtermében az így hibátlanul összeállt miniatűrt nagyobb, félnégyzetméteres, ötvenszer hetvenes változatban is kidolgozza, az mindenképpen másféle művészi megoldást nyújt, mert az első fogalmazás tömörsége, szerves feszültsége megismételhetetlen. Persze, gyakran az is előfordul, hogy Mészöly Laura kint a tájban mindjárt táblakép nagyságúra festi meg a megörökítésre kiválasztott motívumot, abban az esetben alkotómunkájának eredménye megfelel miniatűrjei jellegének. Festészete — a maga egészében — igazolja a neves impresszionista mesterek álláspontját, akik szerint a vérbeli festő legelőnyösebben „berendezett” műhelye maga a természet. Pogány Gábor