Kelemenné Mészöly Laura festőművész kiállítása (Paál László Terem, Budapest, 1984)

Mészöly Laura egyike a népszerű magyar festőknek. A művészet barátai, a képzőművészettel ismerkedők őszinte érdeklő­dést tanúsítanak munkássága iránt, szívesen vásárolják képeit. Hírnevét festészetének vonzó erényei ala­pozták meg, azok a sajátosan kolorisztikus eszközök, melyek harmóniát, derűt árasztanak. Kelemenné Mé­szöly Laura a hivatott természetfestők útját járja, szószerint és átvitt értelemben is. Mert — valóban — sokfelé el-elzarándokol a Kunság csendesebb vidékeire, folyók, patakok, víztárolók partjaira, Pannónia dal­telt mezőire, de ugyanakkor értelmezi, rendezi, a látottakat, s azon túl, hogy jól átgondolt kompozíciót fejleszt benyomásaiból, egyúttal érzelmi tartalommal, személyes hangulattal, messze vezető tanulsággal is felruházza a választott tárgykört. Festményeinek meggyőző hatást a színek elevensége, az ábrázolás hite­lessége biztosít. A búzatábla hullámzó sárgája a párás égbolt gyengéd kékjével együttesen a festői in­doklás igazsága révén válik látványból látomássá Máskor a ligetek fái és bokra között a szóródó fény árnyalja változatossá a növényzet sokféle zöldjét. Végül is a vibráló foltok, az ecset kalligráfiájának haj­latai érzékletek, elképzelések közvetítői lesznek, s az is kiderül, hogy a valóság művészi tükrözéséhez nem elegendő a tapasztalatok, az észleletek rögzítése, de nélkülözhetetlen a fantázia szárnyalására is. Az efféle következtetések igazságát Mészöly Laura miniatűrjei bizonyítják. Kétségtelen, hogy ezek a kis­méretű tájképek a művésznő önkifejezésének legegyénibb változatai. Igaz, e műfajban nem áll egyedül, hiszen elődei közül Paál László, Mészöly Géza, Edvi Illés Aladár, Herman Lipót és mások már vitathatatlan létjogosultságot biztosítottak az ilyetén műformának. Ezek a tizenötször húsz centiméteres képecskék eredetileg vázlatnak, emlékeztetőnek készültek, kint a szabadban a festők így rögzítették impresszióikat, a tüzes alkonyok, a virágba borult gyümölcsösök csodá­ját. Kelemenné Mészöly Laura akkor érzi magát hivatása magaslatán, amikor az erdők, vízpartok, legelők, bozótosok által kínált témát szemtől-szemben lefestheti. Különös adottsága, hogy helyszíni feljegyzései befejezett műveknek hatnak, minden vonatkozásban kész képeknek minősülnek. Szerkezet, beosztás, szín­érték dolgában a parányi festmény minden eleme végleges helyére kerül. Amennyiben otthon, műtermében az így hibátlanul összeállt miniatűrt nagyobb, félnégyzetméteres, ötvenszer hetvenes változatban is kidol­gozza, az mindenképpen másféle művészi megoldást nyújt­, mert az első fogalmazás tömörsége, szerves feszültsége megismételhetetlen. Persze, gyakran az is előfordul, hogy Mészöly Laura kint a tájban mind­járt táblakép nagyságúra festi meg a megörökítésre kiválasztott motívumot, abban az esetben alkotómun­kájának eredménye megfelel miniatűrjei jellegének. Festészete — a maga egészében — igazolja a neves impresszionista mesterek álláspontját, akik szerint a vérbeli festő legelőnyösebben „berendezett” műhelye maga a természet. Pogány­­ Gábor

Next