Lőrincz Vitus festőművész kiállítása (Derkovits Terem, Budapest, 1984)

Immár két évtizede készíti egyéni hangú z­ízzománcképeit Lőrincz Vitus. Nem tartozik a sűrűn kiállító művészek közé, ezért is megy eseményszámba egy-egy budapesti bemutatkozá­sa. Az idők folyamán kiderült már, hogy kiváló technikai készsége tökéletes rajzi tudáson alapul, s a képzőművészetre odafigyelők azt is tudják róla, hogy művészetében központi helyet foglal el az ember. Végtelen humanizmusa, őszinte hite a munkában, a tiszta emberi kapcsolatokban, a szeretetben, az emberi lét himnuszává fokozódik munkáin. Sajátosan ötvözi zománcképein az évezredes európai tűzzománctechnikát a csa­ládja révén Bukovinából magával hozott népi díszítőkedvvel. Szimbólumrendszere is egyszerű, ősi, az anyaság, a szerelem, az életöröm a legfőbb mondandója. Nála a világban való léte­zés örömök forrása, lírai beállítottsága révén különös tehetség­gel érzékeltet emberi viszonylatokat és hangulatokat, emberi magatartásformákat, ősi gesztusokat. Modern ikonjai életfák­kal, virágokkal, madarakkal gazdagított háttereikkel az élet valóságáról és szépségéről, emberi tartalmáról vallanak. Figu­rái életteliek, elevenek, mégis állandóan valami ünnepi emel­kedettséget érzünk csillogó hátterű, olykor gazdagon díszített aranyos ruhájú leányalakjain, madonnáin, jelképes figuráin. A népdalok egyszerűségével, de epikus bőséggel áradó mesélő­kedv hatja át fafaragással is gazdagított nagyobb léptékű kom­pozícióit. Lőrincz Vitus kerüli a nagy szavakat, fellengős kife­jezéseket. Serényen munkálkodva, a maga gyönyörűségére ké­szíti míves lemezeit, fafaragó őseinek beidegzett mozdulatai­val, ösztönös biztonsággal faragja „domborműveit”. Nem küzd bértollnokok dicséretéért, kitüntetésekért. Beéri a közönség szeretetével, megértésével, avval, hogy munkája során érzett örömét, optimizmusát velünk is megoszthatja. S világunkban ez nem is kevés. Borbély László 84-590 GENERALART Dorogi Nyomda

Next