M. Kiss Katalin keramikusművész kiállítása (Debrecen, Derecske, Püspökladány, Berettyóújfalu, 1984)
. . M. Kiss Katalin - mint minden pályakezdő művész - több úton indul, keresi saját megnyilatkozási formáját, így művei között találhatunk korai padlóvázákat, faliképeket is. Már főiskolás éveiben is foglalkoztatja a kerámiamáz és a fémek kapcsolata, amelynek eredménye a többségében falitás formátumban kiállított szép anyag, a kiállítás gerince. Hosszú évek szívós munkájával sikerül kikísérleteznie az egyéniségének legjobban megfelelő technikát, ahol a fém szervesen beépül a kerámia és a kerámiamáz tradicionális egységébe. A művek alapformája egy nagyon egyszerű, ősi használati eszköz, a tál. Ehhez az eszközhöz történetileg sokféle fogalmat társíthatunk. Itt, a legegyszerűbb formaként alapot végez a motívumok megjelenítéséhez. Témáit a természetből meríti: virágok, levelek, ember által készített régi tárgyak. Mindezek átírva az iparművész díszítő stílusterületére. Még ráismerünk a természeti formákra, hozzák a természet élményszerű hatását, de már annyira elvontak, hogy kontúrozott körvonalai és a bennük levő erőteljes színek önálló életre kelnek. A kerámiamázba beépített hajlított fémszálak adják a motívumok körvonalát, melyek rendszerint grafitszürkén csillogó mázzal együtt vannak beégetve a felületbe. Ha távolabbról nézzük, erőteljes grafikus hatású, amit még emel az is, hogy ezek plasztikusan kiemelkednek a felületből. Ha közelebb megyünk, az erőteljes rajz oldottabb hatású lesz, a szürke fém az égetéskor beszivárog a tiszta színekbe, szinte a friss tollrajz hatását, könnyedségét nyújtja. Mindebbe a keretbe jól megválasztott színharmóniák jelenítik meg a művet. Helyenként a gótikus üvegablak csillogó színvilágát is képes közvetíteni. M. Kiss Katalin faktársai tulajdonképpen lakásbelsőket, annak egyes részeit dekorálják, mint általában hasonló céllal készülő különböző iparművészeti tárgyai is. Műveinek érdeme és emberközelsége abban áll, hogy képes az absztrahált motívumokban frissen megjeleníteni a természet élményét, nem annak utánzásával, hanem egyéni kifejező szándékkal. így képesek ezek a tálak önálló életet élni, nem maradnak meg a díszítmény szintjén, tartalmuk van, így funkciójuk a képi kifejezés felé tolódik. Ez nagyon értékes tulajdonsága a kiállító művésznek, és sematikus, uniformizált lakótelepi otthonokban nemcsak színfoltot jelentenek majd, hanem gondolatokat ébresztő hatásuk is lesz. . Kovács Tibor festőművész-grafikus, MKV művészeti vezetője * Az Eötvös Pinceklub kiállításának megnyitó beszédéből. M. KISS KATALIN keramikusművész KIÁLLÍTÁSA Debrecen, Hajdúszoboszló, Derecske, Püspökladány, Berettyóújfalu 1984