M. Kiss Katalin keramikusművész kiállítása (Debrecen, Derecske, Püspökladány, Berettyóújfalu, 1984)
1941-ben születtem Debrecenben. Az Iparművészeti Főiskola kerámiatervező szakát 1967-ben végeztem jeles diplomával. Tanárom Csekovszky Árpád volt. A Művészeti Alap tagjaként önállóan dolgozom műtermemben. Műveim megtalálhatók a Képcsarnok Vállalat Galériáiban, az Iparművészeti Vállalat boltjaiban és számos külföldi országba is eljutnak. Munkáimat főleg a különböző fémötvözetek és mázak kombinált beégetésével kialakított technika jellemzi. Ezt az eljárást nagyrészt falitájakon, faliképeken alkalmazom. De más technikai és formai megoldásokkal is foglalkozom. Rendszeresen részt veszek csoportos kiállításokon, és több egyéni bemutatkozásom is volt. Kiállítások : 1967 Budapest IPARTERV Fiatal iparművészek (csoportos) 1968 Pécs Országos kerámia biennále (csoportos) 1975 Budapest KISZ KB iparművészeti kiállítás (csoportos) 1977 Budapest XI. kerületi iparművészek kiállítása (csoportos) 1980 Pécs Országos kerámia biennále (csoportos) Budapest Eötvös Pinceklub (egyéni) Budapest Műszaki Egyetem (egyéni) „. . .Ősi művészet ” kerámia. Anyaga a föld, az agyag. Mélységes múltunk kútjában, egyre mév ■ ásva, cserépdarabok jelzik az ember állomásait.A tűz eredmény az edény. Az edényben fölfoghatóvá vált és megmenthetővé vált a tej. Tűz, edény, tej mindenki gyermekkora. M. Kiss Kati nem praktikus használatra készíti kerámiáit. Tálaiban drótokból, apró hulladék ,inckből díszeket rendezget. Gyermeki, mesebeli csodaládák és toronyszobák kulcsait rendezgeti szépen körbe, mint egy játszadozó kisleány. Mi minden lehet a tálban? Apróságok között kincsek is talán. Görgő színességek, srágok, illatok, apró és féltett limlomok. Öreg szekrények varródobozai jutnak szembe, és réges-régi elfelejtett motozások fiókokban, tálakban, rejtett skatulyákban. Számomra szép és kiteljesíthető ez az ábránd: megtalálni a gyermekkorban elveszett kulcsokat, emlékeket. Úgy vélem, továbbra is itt kell keresgélnie M. Kiss Katalinnak. A kincses tálban, a csodálatos edényben bármi lehetségessé válhat. A neolit kor első művésze, meglehet, nő volt. Talán asszonykéz készítette az első tálat. És a tál eltörött. Atörténelem azóta ragasztgatja, illesztgeti darabjaiból ezt az edényt. Az edénynek lehet a sorsa az, hogy eltörik. Mégis, minden iszonyatok és jóslatok ellenében legyen tiltakozás a jó, a szép tárgy. Ne legyenek soha üresek a tálak, ne robbanjanak szét az edények! Készüljenek a kerámiák egyszeri szolgálatra, ételre, italra, dísznek vagy csak arra, hogy emlékeztessenek elfelejtett és elvesztett kulcsainkra. Ebben a szellemben felnőni gyermeknek, diáknak előnyt is, kötelességet is jelent, és örökséget is a szépséges edények őrzésében, megteremtésében. . Sváby Lajos festőművész, a Képzőművészeti Főiskola docense * A Vasas Művészegyüttes Ifjúsági Ház Galériája kiállításának megnyitó beszédéből. 1981 Budapest Budapest Martfű Kunszentmárton Budapest 1982 Kiskunmajsa Pécs Szombathely 1983 Budapest Budapest Szilágyi Erzsébet-centenárium (egyéni) Vasas Művészegyüttes Ifjúsági Háza (egyéni) Művelődési Központ (egyéni) Pannónia V. galériája (egyéni) Bartók 32 Galéria (csoportos) Művelődési Központ (egyéni) Országos kerámia biennále (csoportos) Képcsarnok Galéria (textillel és kisbútorral együtt) Bartók 32 Galéria (csoportos) Külügyminisztérium (egyéni) M. Kiss Katalin keramikusművész