Mauno Ruhar Hartman kiállítása (Dorottya utcai kiállítóterem, Budapest, 1984)

- Szeretem az erdőket. - Szeretem az eleven fákat. - Szeretem a holt fákat. - Szeretem a korhadt fát. - Szeretem a fapadlókat. - Szeretem a halálharanglátta üregeket. - Szeretem a partra sodródott hordalék fákat. - Szeretem a vikinghajókat. - Szeretem azt az öreg faházat ott a Kert utca mentén, szemben a Mikael-templommal - azt a faházat, amit lebontottak. - De azt mondtam - hozzatok nekem száz száraz, régi házgerendát, és meg is hozták két részben teher­autóval. - De szerettem azokat a gerendákat, motorfűrésszel, fejszével, borzalommal szerettem őket. Van egy Mora késem is, amit Stockholmban vettem. Van mühelykalapácsom és nagy fúróm. - De nem én romboltam le azokat a falakat - én újra építettem őket, merthogy a munkámmal beszélek. Számomra a művészetcsinálás és az élet nem két külön dolog. A munka az életemhez tartozik, úgy, mint az evés és a mozgás - elkerülhetetlen. A témákat sorozatként fejlesztem és formálom ki. Fontos, hogy tudatos legyen a fejlődés. Úgy érzem, hogy amikor dolgozom, valami hatalmas lényegesbe olvadok bele, szabad leszek és beteljesülés tölt el meg öröm. Viszonyokról van szó, csak viszonyokról. A természet részei vagyunk, a parton hajladozó tengeri fű is mi vagyunk. Úgy döntöttem, hogy a létezés értelmét a munkámban keresem. Az ellentétek feszültsége az idegeket borzolja. Kon­centrálás, az egészek meglátása; vad indulatok követése, zűrzavar. Vagy-vagy. Birtokba venni, uralni: rendet teremteni, helyretenni, íme, ez van, nem tudom, csak érzem. Mindig így történik: kimerültség, boldogság, az élet mégis jelentéssel van teli. Résztvevés, rituálé. Új megoldások. Boldogság dolgozni: az ember tud, akar, választ, összehasonlít, elhagy. Ritmus születik, gondolat pattan ki, meleg hullám önti el a gyomrot. Hosszú ívvel uraljuk az egészet. Az építés feldara­bolás, kiválasztás. Magyarázatokat követelnek, így gondolkozom: gének hatnak bennem, örököltem őket, és bennem vannak tudatos és tudattalan tapasztalataim is. Amikor dolgozom, a meglátás pillanatában mindez egyszerre hat - hát így dolgozom. -1 love woods. - I love living trees. - I love dead trees. - I love decayed wood. - I love boarded floors. - I love knell-visited cavities. - I love drift-wood washed up on beaches. - I love Viking ships. - I loved that old wooden house there, along Garden street, over against Mikael’s Church, the wooden house that has been pulled down. - But I said, fetch me a hundred dry, old beams, and they did bring them with two truckloads. - But I loved those beams, loved them with motor saw, with axe, with terror. I have a Mora-knife, too, which I bought in Stockholm. I have a mallett and a big auger. - But it was not me who destroyed those walls-I built them anew, for what I want to say is in my work. To my thinking, art-making and life do not separate. Work is an essential part of my life, such as eating and movement are — there is no getting away from it. I evolve and fashion themes into series. It is important that the development be conscious. When I work I feel that I am merged in some gigantic essentiality, I become free and imbued with a feeling of fulfilment and delight. It is all about relations, only relations. We are participant in nature, we are in the see-grass, too, that is swinging on the shore. I am trying to find the meaning of existence within my work. The nerves are jarred by the tension of contrasts. Concentration, perception of totalities; acting on wild impulse, chaos. Either, or. To take possession to rule over: to make order, to set things right. Well, this is how it goes; I do not know, only feel. It always happens in the same way: exhaustion, happiness. And yet life is full of meaning. Participation, ritual. New solutions. Working is happiness: there is knowing, wanting, choosing, comparing, leaving in it. A rhythm is born, a thought darts through the mind, a sense of warmth spreads in the stomach. We overarch the whole. Building is breaking up, selection. If explanation is required, I say, there are inherited genes at work in me, and I also have my conscious and unconscious experience. When I work, in the moment of insight all this is at work simultaneously. Well, this is the way I work. /ï/jvfiJÔ UiïrflTHrt KJ

Next