Supka Magdolnának, Manna néninek szeretettel Grafikai kiállítás (Fészek Galéria, Budapest, 1984)
Furcsa asszonyok, az egyiknek a nyakából egy ébresztőóra lógott (Belányiné, Hoffmann Lenke), a másik folyton sóhajtozott és elhunyt férjét siratta. „Sirathatja is, ő az oka, hogy meghalt” - közölte távozása után dr. Supka Magdolna, majd bemártotta a tintába a tollát, s csendes fohászkodással folytatta a leltározást.Csak mártogatós tollal volt szabad leltározni, s hosszú leírásokat kellett írni. De mindezt ennek az írásnak a hőse igazán szerette! Olykor énekelt is leltározás közben: „Mert júliusban Kairó, enyhén esőre hajló, piros esernyővel sétál ott a nép... most már csak pénzt kell szerezni az úthoz, s indulunk is már a vasúthoz!”) Tudom, mesélték, táncolni is kitűnően tudott, s a Halálos tavasz című filmben ő volt Karádi Katalin lába. De talán ezt nem is illik megírni egy tudománytörténeti visszatekintésben. Komolyabb adatok: Supka Magdolna elvégezte a tudományegyetemet, hosszabb tanulmányúton is volt Rómában, évekig dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban, majd a Nemzeti Galériába került. Doktorált, majd kandidátusi disszertációt védett meg Aba-Novák Vilmos művészetéről. (Nem 1939-ben, hanem az 1960-as években!) Rendkívüli tudományos és kritikusi pályát futott be. Imádott, s azt hiszem imád ma is elfeledett vagy mellőzött tehetségeket felkutatni, elemezni, kiállítani, értékelni. Nélküle nem kapta volna meg méltó művészettörténeti helyét a magyar művészet jelenkori összefoglalásaiban Aba-Novák Vilmos, Tóth Menyhért, Szabó Vladimir, Kohán György s az egész XX. század harmadik harmadában keletkezett magyar grafika. Sokat tett Kondor Béláért, a grafikusok, festők soráért. Barátai között volt Csohány Kálmán, Stettner Béla, tisztelte Rékassy Csaba, Feledy Gyula, Gross Arnold, Major János. Talán nem is kell folytatnom a sort, hiszen tisztelői állították össze ezt a kiállítást születésnapjára. A XIX. századi magyar művészet is foglalkoztatta. Tudományos tanulmányban vetette össze Orlai Petrich Soma és Munkácsy Mihály festészetét, férjével, Bényi Lászlóval könyvet írt Zichy Mihályról, foglalkozott a népi életkép problematikájával, s Gyárfás Jenő Tetemrehívás c. művére ő találta ki a legjellemzőbb terminust, ami a magyar művészetben más jelenségekre is alkalmazható: drámai groteszk. Supka Maria egyenes, tiszta ember. Néhány munkáltatójának olykor szemébe mondta meg véleményét néhány kérdésről szabatos, magyarsággal fogalmazva. Kitüntetés ezért nem járt, de akinek volt humorérzéke, igazán megszerette. Még a háború előtti évekből ismert nagytekintélyű, tiszteletre méltó férfiakat, így Er-