Szikora Tamás kiállítása (Óbudai Pincegaléria, Budapest, 1984)

Szikora Tamás eltávolodott a Tapies-i, Clavé-i sejtelmesen verista képvilágtól. Megőrizte belőle a formaadás eredendő érzékenységét, a hajdani oklevelek, pecsétek, írástöredékek poétikus átirataiban. S ez az érzékenység bujkál dobozokról készült rajzsorozatában is, ahol a puha grafit lágyan és gyengéden, mégis természetesen hívja elő az önvallomás értékű formákat. Ez Szikora egyik, befelé mélyülő útja, a másik lehetőség frissen készült szitáiban bukkan fel. A kiindulópontul szolgáló, legyilkolt, megcsonkított, összeszabdalt áldozatokat bemutató rendőrségi fotók feldolgozása nem véletlenül rímel Warhol katasztrófaképeivel. Szikorát azonban már nem csak a borzalmak konzumálhatóságának, idollá emelhetőségének ténye izgatja, tárgyát egyaránt óvni akarja a szenvtelenségtől és a tehetetlen részvéttől. Tovább roncsolja a fotókat, ám nem azért, hogy fogyaszthatóvá, kellemesen - dekoratívan esztétikussá tegye őket, szitái nem egyszerűen művészetté transzponált dokumentumok. Szikora most azzal a kegyetlenül nehéz lépéssel próbálkozik, miként lehetne a mindennapokból előtoluló iszonyatot a művészet eredendően brutális és kérlelhetetlen, de gyógyítóan számunkra levő igazságára változtatni. SZIKORA TAMÁS KIÁLLÍTÁSA AZ ÓBUDAI PINCEGALÉRIÁBAN A KIÁLLÍTÁST 1984. MÁRCIUS 14-ÉN 18 ÓRAKORPATAKI GÁBOR MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ NYITJA MÉG MEGTEKINTHETŐ: 1984. ÁPRILIS 8-IG. (III. FŐ TÉR 1. ZICHY KASTÉLY) KEDD-PÉNTEK 14-18, SZOMBAT-VASÁRNAP 10-18 ÓRÁIG

Next