Szilvitzky Margit Rajzok/papírmunkák (Helikon Gallery, 1984)

Rajzok/ papírmunkák Szilvitzky Margit textilművész kiállítása 1984. június 21 -július 15. Helikon Galéria, Budapest, V., Eötvös Loránd u. 8. A kiállítást rendezte: Bakos Katalin A katalógust tervezte: Schmal Károly Fotó: Lelkes László (A négyzet megtalálása c. mű fotója­: Molnár Géza) Felelős kiadó: Hídvégi István igazgató ISBN: 963-7161-10-4 MAHÍR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 84 2316 p Folyamatábrázolás. Rétegek Bakos Katalin: Bármilyen kicsi is a Helikon Galéria, Szilvitzky Margit kiállítása összefoglalja a művész immár több mint húszéves munkásságának legfőbb vonásait. Ez azért lehetséges mert tevékenységét kezdettől fogva a nagyméretű, enteriőrt meghatározó és miniatűr, programot megfogalmazó munkák együttes jelenléte jellemzi. Az utóbbi műfajhoz tartozó művekből álló Rajzok/papírmunkák kiállítás. Kis visszatekintést is ad - 1971-es a legkorábbi munka - s így megmutatja a Szilvitzkyt ma is foglalkoztató fő prob­lémakört a kezdetektől. A művész következetesen épülő életműve szinte megköveteli, hogy visszanyúljunk egyes gondolati eredetéhez, első felbukkanásához. Az egyszerű, prózainak tűnő cím korántsem csak műfaji meghatározást jelent, hanem programot rejt, az állandó gondolkodó formálás, kutatás programját. Hiszen Szil­vitzky Margit textilművész, kiindulópontja meghatározott anyag, annak gyakorlati használata. De nem elégszik meg ezzel - mint nemzedékének sok képviselője, akik a Textil falikép ’68 kiállítás óta a képzőművészet felé fordultak. S a plasztikai kifejezés érdekében Szilvitzky ugyanúgy felhasználja a textilt mint a papírt és minden mű­vészetek alapját, a rajzot. A textiltervezői munka és tanítás mellett kezdettől fogva elemezte, szálakra, irányokra, grafikai és térelemekre bontotta az anyagot, amivel dolgozott, kereste természeti és képzőművészeti megfelelőit. Első kárpitjai az organikus, a természeti forma jegyében születtek, megőrizték a textil eredendően dekoratív jellegét, de emellett újszerű anyag- és technikai kombiná­ciókat vezettek be. A nyersen érvényesülő rusztikus anyag, a nem elrejtett, hanem hangsúlyozott varrás kontrasztot alkot az aprólékosabb részletekkel, a fanyar harmó­­niájú festéssel és a játékos formákkal. Ezek eredményezik e faliképek frisseségét. A kiállításon ezt az első korszakot az Élő forma sorozathoz készített grafikai vázlat kép­viseli. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében rendezett tárlatán a textil viseletre utalt, de általánosabb térképző szerepet is kapott. A visegrádi Salamon-torony­­ban felépített kiállításán tovább gazdagodott ez a gondolat és történeti atmoszférát idéz fel a rusztikusan megformált textil, mely kosztümként figurákat jelez, dekoratív kárpitként régi enteriőrök hangulatát idézi és képi szimbólumot hordoz. A 70-es évek közepétől új formában jelenik meg az a gondolat, hogy a textil is a plasztika és a grafika törvényszerűségeinek engedelmeskedik, s így alapvető sík- és tér­­viszonylatok kifejezője lehet. Ennek szellemében készültek monumentális, konstruktív tértextiljei. A geometrikus alapelemek felhasználásával, a síkformák térbe vetí­tésével és a térformák síkba tömörítésével, ezáltal sík és tér kapcsolatának keresésével a konstruktivista hagyományokhoz kapcsolódik, művészete a minimal art prob­lematikájával rokon. Textilplasztikái és -képei az anyag hétköznapi „kezeléséből” adódó munkafolyamatokból jönnek létre, maguktól értetődő, s talán éppen eviden­ciájuknál fogva meglepő, letisztult kivonatok. A hajtogatás, hasítás, vasalás, fűzés tiszta, mégsem mechanikus formákat eredményeznek. Szilvitzky tudatos, analitikus szemléletének megfelelő keretet biztosít a minitextil műfaja. Olyan plasztikai alapfogalmak szemléletes, frappáns megfogalmazását teszi lehetővé számára, mint a térbeli rétegződés, üreg és burok, ritmus, sorozat stb. A minitextilekhez hasonló szerepet töltenek be Szilvitzky munkásságában a grafika és a papírmunkák. Monumentális textilmunkái a konstruktivizmus jegyében születtek, miniatűrjei inkább a concept arttal rokonok, lényegében művészi programjának meg­fogalmazásai. Az alapvető formaképzés kutatása, és az egyre bonyolultabb térformák szerkesztése mellett Szilvitzkyt kezdettől fogva foglalkoztatja a szabálytalan, rendezetlen forma, a csak saját törvényszerűségeinek engedelmeskedő anyag. Itt bemutatott legrégebbi papírmunkái­­ a Folyamatábrázolás és A négyzet megtalálása - szinte emblemati­­kusan fogalmazzák meg a nyers­anyag alakítását, rendszerré formálását. Összehasonlítás c. munkája még általánosabb művészeti problémát feszeget: a valódi és a leképe­zés, valóság és látszat kérdését. Az ARTEDER ’82-re készített rajzot máig érvényes ars poeticának tekinthetjük. Az egzakt vonalháló a szabályok, törvényszerűségek, a szabályozhatóság megjelenítője, a kéz és a lendületes firka a spontán, szabálytalan elem jelképe. Mindezek a kiegyensúlyozott finom grafikában zárt, kifejező képpé egye­sülnek. A racionális tervezés és az anyag önálló szférája, valamint a művész szubjektuma egyaránt meghatározó elem ebben a művészi programban. Ez a három alap­motívum vonul végig a Helikon Galéria papírmunkáin és képein. A mérhető, a csíkok, sávok, szalagok által tagolt, mintegy lemért sima vászonfelületekbe betürem­kednek a gyűrt papírfelületek. Van, ahol ez a folyamat megfordítható, és a szabályos bomlik ki a szabálytalanból. Vagy a papírburok fejtik le a még kuszább halmazról, a firkák tömegéről. Ennek rajzi analógiája: a hajlított megtört papír élő vonalzóval húzott csíkok és satírozott firkálás vízválasztójává válik. Ezeknek a miniatűröknek az előzményei nagyméretű négyzetes, applikált textilképek, melyek a szabályos burok, doboz kinyílását, térbe fordulását ábrázolják, leleplezik a benne felhalmozódott anyagok „rendetlenségét”. A papírmunkákon részben a papírnak a textilhez hasonló tulajdonságai érvényesülnek­­ a könnyű formálhatóság, hajthatóság, gyűrhetőség, hasadás, finom faktúrájú felületek. Jól érzékelhetők természetesen a papír sajátosságai is: a ridegebb törésvonal, a hajlítás nyomán keletkezett nagyobb feszültség. S ami a legfontosabb, a papír jelek, betűk hordozója is lehet. Ezek vagy jelszószerűek, és a program megfogalmazását segítik elő, vagy egyszerűen játékos, asszociációt hordozó elemek, a mű kelet­kezési körülményeire utalnak. Úgy tűnik Szilvitzky Margit új miniatűrjei eltávolodnak a korábbi puritán szigortól. A vászonra applikált csíkozás sokszor színes vagy fémes felületű, gyakran ölt deko­ratív, játékos jelleget. A művész az eddigieknél erősebben hangsúlyozza a képfelület zártságát, a korábbi folyamatszerűség így háttérbe szorul. A képszerűség irányába mutat és egyben szubjektívebb kifejezésmódot jelez a diagonáns csíkrendszerbe illesztett, levarrott önarckép-fotó is. A korábbi sík­ tér-vizsgálatba Szilvitzky itt belecsem­­­pészi a lírai önvallomás elemét is. Az emblémaszerű „megállapításokhoz” képest ez az igen széles skálát átfogó kiállítás másik szélső pólusa. Az összefoglalás több irány­ba nyit lehetőséget a továbblépésre. Szilvitzky sokatmondó tömörsége azonban bizonyára ezután is változatlan marad.

Next