Z. Varga Csaba kiállítása (Plasztonnin Panoptikum, 1984)
A művész műfajának közegében él, annak törvényei szabadítják fel, és annak szabadsága határolja alkotó tevékenységét. Nem is olyan régen még úgy gondoltuk, falak választják el egymástól a műfajokat, az ősi indíték, a világ újrateremtése, csak valamelyik szigorúan behatárolt művészeti ág keretein belül manifesztálódhat. Aztán a falakból hidak lettek, a hagyományos műfajok mellett a művészek új kifejezési módokat találtak, melyek ugyan széles határokon kapcsolódnak a társműfajokhoz, néhány lényeges egyedi vonásuk azonban önállóvá különíti őket, így a "plasztomim" sem csak szobrászat, és nem csak karikatúra, sőt a karikatúraszobrászat sem fedi pontosan. Egy külön utakon járó, különös művész,Z. Varga Csaba teremtette meg, s noha a műfaj előzményei az ősidőkig nyúlnak és több-kevesebb rokonságot mutat például a játékos kerámiával, a bábművészettel, vagy akár a maszkkészítéssel, az ő kezében vált zárttá, sajátossá, semmi mással nem azonosíthatóvá. Figurái nem torzképek, modelljeit egy találó, humánus melegséget sugárzó becenevén szólítja meg. Arra lel rá bennük, ami önmagában is a legfontosabb: a személyiség szeretetteljes derűjére. Történelmi és mitológiai tárgyú plasztikái a látvány groteszkbe hajló humorán és a helyzet szelíd komikumán túl egy-egy mélyebb gondolatot is magukban hordoznak, a művész vallomását az emberről és önmagáról. Hogy a plasztomim egyszemélyes műfaj marad-e, nem lehet tudni, de hogy járható út, hogy alkalmas nyelv sokféle mondanivaló közléséhez, azt Z. Varga Csaba alkotásai egyértelműen bizonyítják. /Bicskei Zsolt/ PMSZTONMN B4NOPTIKUNK Z. IÆRGE CSABA KMLUT/JSK 1984. JÚNIUS 4-30-IG