Z. Varga Csaba kiállítása (Plasztonnin Panoptikum, 1984)

A művész műfajának közegében él, annak törvényei szabadítják fel, és annak szabad­sága határolja alkotó tevékenységét. Nem is olyan régen még úgy gondoltuk, falak választ­ják el egymástól a műfajokat, az ősi indíték, a világ újrateremtése, csak valamelyik szigo­rúan behatárolt művészeti ág keretein belül manifesztálódhat. Aztán a falakból hidak let­tek, a hagyományos műfajok mellett a művészek új kifejezési módokat találtak, melyek ugyan széles határokon kapcsolódnak a társműfaj­ok­hoz, néhány lényeges egyedi vonásuk azonban önállóvá különíti őket, így a "plasztomim" sem csak szobrászat, és nem csak karikatúra, sőt a karikatúraszobrá­­szat sem fedi pontosan. Egy külön utakon járó, különös művész,Z. Varga Csaba teremtette meg,­­ s noha a műfaj előzményei az ősidőkig nyúl­nak és több-kevesebb rokonságot mutat például a játékos kerámiával, a bábművészettel, vagy akár a maszk­készítéssel,­­ az ő kezében vált zárttá, sajátossá, semmi mással nem azonosít­hatóvá. Figurái nem torzképek, modelljeit egy talá­ló, humánus melegséget sugárzó becenevén szó­lítja meg. Arra lel rá bennük, ami önmagában is a legfontosabb: a személyiség szeretetteljes de­rűjére. Történelmi és mitológiai tárgyú plasz­tikái a látvány groteszkbe hajló humorán és a helyzet szelíd komikumán túl egy-egy mélyebb gondolatot is magukban hordoznak, a művész val­lomását az emberről és önmagáról. Hogy a plasztomim egyszemélyes műfaj marad-e, nem lehet tudni, de hogy járható út, hogy alkal­mas nyelv sokféle mondanivaló közléséhez, azt Z. Varga Csaba alkotásai egyértelműen bizonyít­ják. /Bicskei Zsolt/ PMSZTONMN B4NOPTIKUNK Z. IÆRGE CSABA KMLUT/JSK 1984. JÚNIUS 4-30-IG

Next