A magyar színház 1945-1984 (Hatvani Galéria, 1984)
Harmadik színháztörténeti kiállításunkról A Hatvani Galéria színháztörténeti kiállítássorozatában eljutottunk a felszabadult magyar színház, a közelmúlt és a jelenkor színházi életének bemutatásához. Könnyebb a helyzet lezárt korszakok, befejezett életművek dokumentálásánál, mint az élő, fejlődő, változó színházi élet bemutatása. Ott lehet a hagyományokra támaszkodni, itt tekintettel kell lenni a közelmúlt még élő emlékeire, az élők érzékenységére (színésznél, közönségnél egyaránt), a darabok művészi értékére, és a fogadtatás mikéntjére. A kiállítás a felszabadulástól számított 40 színházi évadot ölel föl. Ez idő alatt közel 100 színház és színházi intézmény létezett, alakult meg, alakult át, született és szűnt meg, s körülbelül 15 000 produkciót mutattak be. Nem vehető tehát rossznéven, ha ezen a korlátolt terjedelmű kiállításon ennek csupán egy kis töredékét mutatjuk be. Igyekeztünk a színházak legjellemzőbb előadásaiból válogatni, a művészileg legjobb és a közönség körében legsikeresebbnek tartott előadásokat bemutatni, képben, színlapon, műsorfüzeten. A bemutatott korszak színházi élete koránt sem volt egységes, sőt, ellentmondásban talán még a két háború közti korszakot is túlszárnyalta. A bemutatott darabokat tekintve kétségtelen, hogy gazdagodott a műsor; korszakunk első felében elsősorban a szovjet-orosz drámákkal, az utóbbi két évtizedben pedig a világirodalom kortárs drámáival, s ugyanakkor lehetőség adódott a magyar és a klasszikus drámai hagyományok felújítására. E négy évtized alatt a színházi korszakváltások megfeleltek a demokrácián belül a politikai irányzatváltozásoknak. Tájékoztatásul, mintegy mutatóba, kiragadtuk az elmúlt négy évtized legfontosabb színházépületi és színtársulati változásait. Sajnos, nincs mód bemutatni, kiktől kellett végső búcsút venni, és kik azok az új művészek, akik az üresen maradt helyeket igyekeznek betölteni, a színpadon és a közönség szívében. Az épületek változásairól nagy vonalakban számolunk be, a társulatokról csak annyiban, ahol a meglevő vagy új épületbe állandó (új) társulat költözött. A felszabadulás után igen sok színházi vállalkozás indult, ezek közül több csak rövid életű volt, de néhánynak megszűnését sajnálatosnak tartjuk. Ilyen volt a Művész Színház, a Petőfi Musical Színház, vagy az egri Gárdonyi Géza Színház önálló társulata, annak ellenére, hogy a város új színházat épített. Új színház épült Sopronban és újjáépült a romos székesfehérvári színház is, anélkül, hogy társulatot kaptak volna. Viszont a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház felújítva társulatot kapott, s új színház alakult állandó társulattal Zalaegerszegen. Korszakunkban kaptak állandó társulatot Veszprém, Szolnok, ez utóbbi új színházépületet is, valamint Kaposvár. Felújították a debreceni Csokonai Színházat és felújítás alatt állnak Pécs, Szeged és Veszprém színházai. Budapesten újjáépítették a lebombázott Vígszínházat, a Royal Orfeum helyén épült a Lenin körúti Madách Színház, viszont lebontották a Nemzeti Színházat, az egykori Népszínházat, Fellner és Helmer európai hírű alkotását, s ugyancsak lebontották a századforduló stílusában épült, tökéletes akusztikájú volt Magyar Színházat, hogy ott építsenek „ideiglenes" hajlékot a hontalanná vált Nemzeti Színháznak. Az átépítéssel sikerült az akusztikát teljesen elrontani, s az épület külső képe inkább riasztó, mint vonzó egy színházi előadáshoz. Újjáépült az ország legrégibb színháza, a Várszínház is, belülről nem a legszerencsésebb megoldással. Felépült a Színház- és Filmművészeti Főiskola új épülete, benne az Odry Színpaddal. Több éves szünet után, újjáépülve most nyílik meg ismét a Margitszigeti Szabad Színpad, s ha már a nyári játékhelyeket említettük, szóljunk a Budai Park Színpadról, a Városmajori Színpadról és az 1958 óta működő pesti Körszínházról is. 1959-ben felújították a háborús évek miatt szünetelt Szegedi Szabadtéri Játékokat, s egy sor nyári játszóhely létesült. Ezek közül a fontosabbak: Egerben az Agria Játékszín, Szombathelyen az Isis romtemplom, a gyulai vár, a szentendrei teátrum, Sopronban a barlangszínház, és az idén első ízben nyújt bemutatkozási lehetőséget színházainknak Hatvan szabadtéri színpada, a helyi Játékszín. A Hatvani Galéria két kiállítótermében minderről részletesen számot adni, mindezt bemutatni nem lehet. Nem is tudunk minden játékhelyet feltüntetni, minden produkciót bemutatni, hiszen a Magyar Színházi Intézet által kiadott legutóbbi színházi Évkönyv is 300 oldalon tárgyalja egyetlen színházi évad magyar színházi eseményeit, bemutatóit, színházi változásait, vendégjátékait, s még nem is említettük ezen korszakban alakult és működő színházi intézményeinket, amelyek sorából csak néhányat említünk: a Magyar Színházi Intézet, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) magyar tagozata, a Nemzetközi Bábszövetség (UNIMA) magyar tagozata, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Bajor Gizi Színészmúzeum, a Jászai Mari és Ódry Árpád Színészotthonok stb. A színházaink 40 évi működésből egy-egy apró részletet bemutató tablósorokat élénkítik és teszik változatossá Kelemen Kristóf szobrászművésznek az előadóművészet különböző ágait reprezentáló művészportréi. Dr. Cenner Mihály színháztörténész Illusztrációk jegyzéke 1. Bessenyei Ferenc a Fáklyaláng Kossuthjaként. 2. Horusitzky Zoltán, több magyar opera zeneszerzője. 3. Major Tamás Molière Tartuffe című darabjának címszerepében. 4. Shakespeare műveinek magyarra ültetője. Arany János. 5. Tolnay Klári Csehov Cseresznyéskert c. darabjában. 6. Darvas Iván Rómeója. 7. Ádám Jenő zenetudós