Üvegszobrok (Ernst Múzeum, Budapest, 1984)
ÜVEGSZOBROK Üveg, ablak és pohár. Hétköznapjaink. De üveggolyó is, súlyos, kemény kis golyó, mélyében megdermedt kavargó színfolyamokkal. És persze üveghegy is, valahol az Óperenciás közelében, nagyon messze, de még innen a világ végéről. Meg üveghang is, csengő-bongó, meg csörömpölés. Meg laboratórium ragyogó, titokzatos lombikokkal, hajladozó csövekkel, fortyogó folyadékokkal. Meg üvegház, akvárium, tükör, szemüveg és nagyító. Átlátszó és törékeny. Máskor sejtelmes, zöld mélység, súlyos és sérthetetlen, lepattan róla a golyó is. Melegen képlékeny, a lehelet is formázza. Kihűlve csak a kemény és nemes gyémánt bír vele. Tűz és víz. Gazdagság, fényes, tiszta világ. Zörgő törmelék, riasztó pusztulás, sértő szemét. Mesés szépség, rideg racionalitás és törékeny illúziók. Csiszolt elegancia, selymes lágyság, pengeélek, kíméletlen szilánkok. Folytassuk? A lehetőségek és az asszociációk kimeríthetetlenek. Varázsa van az üvegnek, amely régen vonzza a művészeket. Mégis, most nem szólva a színes üvegablakok csodájáról, inkább csak a tárgyi kultúra világában hasznosították értékeit. Az üvegszobrászat gyakorlata szinte napjainkig a kuriozitás határán maradt, s a termésben a többnyire olcsó (olykor drága) mütyürök mellett csak elvétve, szinte véletlen akadt egy-egy valódi igénnyel formált darab. Nálunk a kísérletező szellemű Z. Gács György volt az első, aki az üvegben rejlő sajátos lehetőségeket megpróbálta a plasztikában hasznosítani, nem üvegből készített szobrocskát, hanem üvegszobrot, üvegplasztikát csinálni. Az ő prizmás felületű térelválasztói, üveg-fém mobiljai, önmagukat tükröző és sokszorozó tárgyai az anyag természetes szépségét használják ki. Z. Gács szinte a gyermek gondtalan örömével ámul el a ragyogáson, a szivárványszínben villódzó csodavilágon. Számára az üveg az az anyag, amelyben materializálni tudja az emberi lét egyszerre valódi, s jelképes közegét is, a fényt. Egészen másként közeledett az üveghez a hatvanas évtized végén Schaár Erzsébet és Vilt Tibor. Az indíttatást ők is Z. Gácstól nyerték, akihez közeli barátság is fűzte őket. (Sőt, anyagot, műhelyt és segítséget is biztosított számukra.) Schaár Erzsébet azokban az években ért művészi pályájának a csúcsára. Korábbi giacomettis kompozícióit ekkor váltották föl a falnak támaszkodó, máskor ajtónyílásban álló vagy ablakon kinéző figurák. A kint és bent, a meghatározott, lehatárolt tér problémája izgatta. Figura és tárgy jelentősége ezekben a művekben azonossá vált. Egy ablakszárny, egy nyíló ajtó, egy szék, egy repedezett fal jelölték a történés - az emberi lét - helyszínét, a közegét, amelyhez mindennapjaink kötnek. De többet is ennél, mert maguk is hősévé váltak az ábrázolásnak, amikor arányaik, tömegük, egymáshoz és a rajtuk kívülálló közeghez való viszonyuk egyszerre változtathatatlanná vált. Semmi esetleges, semmi véletlenszerű nincs ezekben a szituációkban. A fal és előtte a magányos szék helyzete ugyanolyan végleges és eldöntött, mint az emberé az univerzumban. Schaár számára az üveg, mint lehetőség a legjobbkor érkezett. A lehatárolt és mégis nyitott, a védett és mégis kiszolgáltatott tér megfogalmazásához kínálta átlátszó anyagát. De Schaár számára - mint a példák mutatják - nem volt közömbös az üveg többi tulajdonsága sem: a teret megtöltő fény ragyogása, a tükröződés teremtette bizonytalan feszültségek, a törékenység izgalma, a csiszolatlan élek fenyegető veszélyessége. Vilt látszólag sokkal mérnökibb módon nyúlt az üveghez. Határozott ritmusú kompozícióiban az áttetsző anyag a szerkezet és a mozgás dinamikájának, erővonalainak tiszta logikáját szolgálja. Ugyanakkor azonban Schaárénál semmivel sem kisebb vagy kevesebb romantikával engedi érvényesülni a néző asszociációit csaknem abban a gazdagságban, amelyet írásunk elején igyekeztünk az üveggel kapcsolatban összefoglalni. A négyzetesre vágott lapokat sorokká, tömbökké rendezi, melyekben egyszerű természetességgel szólal meg az anyag dekoratívan fénylő szépsége. Architektonikusan zárt és kiegyensúlyozott formákat hoz létre, amelyek mégis leplezetlenül hordják magukban mindazt a fenyegetést is, ami az üveg természetével jár. Az ifjabb nemzedékhez tartozó Mészáros Mari technikailag is bravúros öntvényeket készít üvegből. A hatvanas évek eleje óta meglehetősen általánossá vált a szobrászatban az eredeti levonatok alkalmazása. Segalnak még az anyag (fehér gipsz) elvontságával ható életnagyságú öntvényeit hamarosan követték a valóságot riasztó hűséggel másoló műanyag figurák. Ezeknek a szobroknak a penetránsan taszító közvetlensége egy bizonyos fokig jelen van Mészáros Mari kompozícióiban is. A naturális formát őrző üveg kíváncsi leskelődésre ingerel, ígéri a hús melegét. De le is hűti az izgalmat. Az üveg csak önmagának csillog. Ami mögötte volt, már nincs sehol. Bohus Zoltán a főiskolán Z. Gács György tanítványa volt. Számára azonban az üveg szépségével, ragyogásával nem egyszerűen a felszabadult öröm, a játék lehetősége, hanem inkább egyfajta téri kutatásnak a tárgya és eszköze is egyszersmind. (Ez az az attitűd, amit aztán továbbörökített egy következő nemzedék, így az itt is kiállító Buczkó György és Kertészti Ágnes felé is.) Gondosan csiszolt, ragasztott üvegtestei ismeretlen rendeltetésű, tán egy más csillagzatról származó szupertárgyakként hatnak. A tömbök belsejében az egymásra rétegződő lemezek matematikai tisztaságú raszterekké rendeződnek, majd észrevétlen feloldódnak, belemerülnek egy valószínűtlen mélységű, az univerzum lüktető izgalmát idéző térbe. Lugossy Mária munkái sem kevésbé kiszámítottak - formatervezettek - mint fiatal társaié. Mégis, talán ő a földönjáró, akinek tevékenysége, mondanivalója, s az anyaghoz való viszonya is újra a „régiek”-re utal. Gyönyörű üveg fém zárványai, a szabad tér felé lendülő, anyagtalan fénnyé oldódó formái, tartózkodóan elegáns építményei nem is titkolt módon szólnak valami megmagyarázhatatlan szorongatottságról, egy olyan életérzésről, melynek leg-közelebbi rokona a Schaár Erzsébet: Kovács PétEr ÜVEGSZOBROK ERNST MÚZEUM, BUDAPEST 1984. AUGUSZTUS 23-SZEPTEMBER 23. FELELŐS KIADÓ: NÉRAY KATALIN IGAZGATÓ A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE ÉS A KATALÓGUST SZERKESZTETTE: DOBAI ÁGNES A KATALÓGUST TERVEZTE: GÁLOCSI ÁGNES A KATALÓGUST FORDÍTOTTA: SZABÓ MÁRTA MAHIR - ZALAI NYOMDA ZALAEGERSZEG 84 3189 6 ÁRA: 25.- FT