Fábri Zoltán (Csók István Galéria, Budapest, 1985)

Még alig volt reggel, már megint este van. Még alig volt tavasz, már megint itt a tél. Még alig, Juliskám, hogy megismerkedtünk. S már feleségem vagy, már rég azzá lettél. Még alig, hogy játszunk apáink térdén, s már Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett. . . Csak annyi az élet, mint futó felhőknek Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet. Pest, 1847. december Petőfi Sándor közölte, hogy a következő évre tanársegédnek szemelt ki. Nem mentem vissza, mert felvételi vizsgát tettem a Színművészeti Főiskolán s felvettek. Diploma után a Nemzeti Színház igazgatójától, Németh Antaltól négyéves szerződést kaptam. Grillparzert, Kós Károlyt, Shakespearet, Giraudoux-t rendeztem, kisoperasorozatot a Városi Színházban, díszleteket terveztem, játszottam. Katonai behívót kaptam. Fogságba kerültem. A fog­ságban forgatókönyvet írtam. 1945 októberében sikerült hazajönnöm. Boldogságos ott­honom: a Művész Színház, Várkonyival. A Makrancos F­ölgy. Állandó díszlettervezés. Pirandello, Lilian Hellmann, Galsworthy stb. rendezések. Házasságom Apor Noémival. Jozó. Színházak államosítása. Színigazgatóvá neveznek ki. Az első év végén a Filmfőigaz­gató azt kérdi, nem akarnék-e a filmhez átkerülni. Azt mondom, igen. Péter fiam szü­letése. Utána 32 év alatt 21 film, öt nagydíj, húsz vagy talán több egyéb díj nemzet­közi fesztiválokon. Két nomináció az Oscar díjra. Hangos sikerek és hangos bukások részese voltam. 22 éven át a Filmművész Szövetség elnöke. Megkaptam mindent, ami itthon elismerésben megkapható. Szerencsés voltam. Makacs is. Erőszakos is. Szívós. Másfél éve újra megkísértett az olajfesték szaga. Kézbevettem megint az ecsetet. Létre­jött egy csomó kép. S most olyan, mintha nem is lett volna közben semmi . . . Eltelt . . . Elillant ... Mi telt el? ... Mi az, ami elillant? . . . Eillant, de mi? . . . Hohó! . . . Aligha­nem ... a tükrön a lehellet . . . A KÉPCSARNOK MEGHÍVJA ÖNT FÁBRI ZOLTÁN KOSSUTH-DÍJAS, KIVÁLÓ MŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSÁNAK ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSÁRA 1985. MÁJUS 23-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN FÉL 6 ÓRÁRA MEGNYITJA SOMOGYI JÓZSEF SZOBRÁSZ, KOSSUTH-DÍJAS, KIVÁLÓ MŰVÉSZ FÁBRI ZOLTÁN FILMJEIHEZ ÍRT ZENÉIBŐL RÉSZLETEKET AD ELŐ VUKÁN GYÖRGY BALÁZS BÉLA DÍJAS ZENESZERZŐ A TÁRLAT 1985. JÚNIUS 1-IG TEKINTHETŐ MEG CSÓK ISTVÁN GALÉRIA BUDAPEST V., VÁCI UTCA 25. Az első világháború harmadik évében, a mérleg jegyében születtem. A háború végé­nek közellátási nehézségeit még eszmélet nélkül éltem át. Nagyapám hatéves korom­ban gyűjteni kezdte a rajzaimat. Kilenc évesen csodálkoztam, hogy az iskolában is fel­figyeltek rám. Tíz éves voltam, mikor a megromlott korona helyett a pengő lett a pénz. Tizenhat évesen a gimnáziumban Shakespearet játszottam, szavalóversenyeket, rajz-, festmény-, szoborpályázatokat nyertem. A Képzőművészeti Főiskolán a felvételi vizsgám sikerült. Tizenkilenc éves koromban a Nemzeti Szalonban kiállítottam. Filmélményeim Marcel Carné, Renoir, René Clair, Duvivier. A harmadik év végén Réti István mesterem Harminc éves voltam, mikor a megromlott pengő helyett a forint lett a pénz. Közben a Magyar Színház, majd újra a Nemzeti. A munka öröme Bajorral. Kassák darabja. Könyvillusztrációk. A mozikban Orson Welles Aranypolgára, egész sorsomra megható­

Next