Harsay Ilona kiállítása (Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest, 1985)
qaqnzsaq zaqpzarapl ozaAiaj SEÍip-AsoEqimw iqarq iajjçips qEqunuuoq izpqujzs y Városháza, Győr; Gundel étterem, Budapest Iparművészeti Múzeum, Budapest; Szépművészeti Múzeum, Budapest Middelheim-park Múzeum, Antwerpen; MUNKÁI TALÁLHATÓK: Lear király, Bakkhánsnők, Szúzai mennyegző... VII. Gergely, Bánk bán, Az a szép fényes nap, Zóra, Troilus és Cressida, Antigoné, Odysseus hazatérése, meglássák azt, ami valóban bennünk van. 1971-től színházi kosztümök Schaffer Judit jelmeztervezővel: Antwerpen, Frankfurt, Linz, Moszkva, UÍan-Bator) 1970-től számos egyéni és kollektív kiállítás itthon és külföldön. (Budapest, Helsinki, Szófia, Prága, Született 1942-ben Budapesten 1968. Magyar Iparművészeti Főiskola - diploma 1970. Országos Cipőtervező Pályázat I. díja Schrammel Imre Valaha sámánok figyelmeztették hívőiket, most a művészekre vár ez a feladat. Harsay - tudva mindezt - úgy figyelmeztet, hogy saját bőrét viszi vásárra. Bőrből egyaránt formál üreges szobor-jelmezeket, melyek a mögöttes űrt töltik meg a magukban és magunkban hordott tartalommal és színpadra szánt jelmezeket, melyek a színész (sámán) gesztusait sokszorozzák totális hatásúvá. Nem tekinthetjük tehát a nyersbőrt pusztán nyersanyagnak. „Hogy mentse a bőrét"; „Otthagyta a bőrét". A bőr tehát elfedte, átváltoztatta, eredetének tulajdonságaival felruházta mindazt, melyre ráhúzták. Technika uralta civilizált korunkban alig tudunk ezekről valamit. A bőrnek csak hasznossága érdekel bennünket. Nem mi ölünk érte, az ipar érezzen lelkifurdalást, ha valaha gondolunk is erre. Pedig a diszkókirálynők feszes bőrjelmezében ott rejtőzik ősi ösztöneinkből valami, de reagálásunk előjele nagyon is egyoldalú. Környezetünk egyre tragikusabb állapota, állatfajok kiirtásán érzett közönyünk jelzi a veszélyt. Figyelmeztetni kell kortársainkat. Ki kell nyitnunk a nézők szemét, hogy az előttük lévő jelenségekben alaposabb szemlélődéssel felfedezhetjük, hogy eleink a bőrt úgy tekintették, mint eredeti tulajdonságok továbbélő, örökítő, levethető, kölcsönözhető, cserélhető követét. Élőnek tekintették. Mindazt amit élővé akartak varázsolni, bőrbe öltöztették. Ezáltal élettelen tömbök, törzsek, sziklák, rögök nyertek feltámadást, varázslók, papok, kuruzslók váltak, változtak áhítozott, ép, erős és félelmetes lénnyé. Azonban kizárólag bőrből készült munkákat látunk. E sík lapokat alakítja tovább Harsay. Történelmünk hajnalán, a művészetek eredete és a lenyúzott bőr rejtelmes szimbiózisban fejlődött. Szólásmondásainkban őriztünk meg valamit ebből és ezek is figyelmeztetnek, hogy nem vehetjük könnyelműen csak ipari nyersanyagnak a bőrt. „Örömében majd kibújt a bőréből"; „Nem fér a bőrébe"; „Több bőrt akar lenyúzni róla"; „Nem szeretnék a bőrében lenni". A bőrt csak valamilyen élőlényről fejthetjük le. Magasrendű, komplikált működésű, bonyolultan strukturált térbeli alakzatot fosztunk meg így burkolatától és lapítunk síkká, így nyerjük nyersanyagunkat. Ezzel azonban akarva-akaratlan birtokába jutottunk mindannak, amely ebbe a határoló felületbe sűrűsödött. Benne rejtőzik az élet kioltásának szükségszerű, mégis gyötrő dilemmája. Benne érződik az a formai képesség is, hogy visszaváltozzon eredendő, háromdimenziós testté. Vessünk egy pillantást a Dor eredetére, hogy fejtegetéseink világosabbá váljanak. Bőrből alkotott szobrok és jelmezek ezek, tömörített emlékezete lehet. Térbeli alakzatok, így az élőlények határoló felülete, burka már alaktanilag is hatványozottan több tényezőt sűrít, mint a vonal. Ha elgondoljuk, hogy ez az élő szervezetet az élettelentől, az egyént a környezettől, a hímneműt a nőneműtől elválasztó pokolian sokrétű és bonyolult határréteg, választóvíz, láthatjuk milyen területek jobb és bal oldalán eltérő jellegzetesség. Két ország határa egy vékony vonal. Ebben a vonalban azonban sűrűsödik mindaz, ami az elválasztott A bőr azonban, - mint minden anyag - emlékezik. Emlékezik és emlékeztet. Ezek a bőrlapok, bőrsíkok emlékeznek származásuk, eredetük történetére és nem engedik feledni, hogy történetünk saját történelmünk véresen komoly része. A bőr ráadásul élő anyag, hogy alkotója csak a bőrt választja nyersanyagnak. Fontos tehát többet megtudnunk erről, hogy megérthessük Harsay üzenetét. Nem tekinthetjük véletlennek. Tekinthetjük tehát a vonalat két különböző terület lényegi sűrítményének. Jobban szemügyre véve azt látjuk, hogy antropomorf bőrhéjak állnak előttünk, héjak, melyek ráfeszülnek saját felületük, faluk, epidermiszük, bőrök határolta üregekre. Nézhetjük őket úgy is, mint sík lapokból emberi formákká hajlított, domborított, alakított képződményeket. Formailag tehát üreges, egyoldalas domborművek, melyeket bármely lapszerű anyagból csinálhatott volna alkotójuk. A bőrt, mint nyersanyagot iparilag lappá alakítják, cserzik, préselik, kikészítik. Barna bőr alakzatok fogadnak bennünket Harsay Ilona műtermében. Falnak támasztva, függesztve, sarokba állítva, fektetve hevernek kusza össze-visszaságban ott, szépen elrendezve itt a kiállításon.