A képző- és Iparművészek MSZMP szervezete Grafikusművészek pártcsoportja kollektív kiállítása (Építőipari Szolgáltató Vállalat, Budapest, 1985)
Ha végiglapozzuk a harmincas-negyvenes évek munkássajtóját, gyakorta találkozunk olyan közleményekkel, amelyek munkások és művészek találkozásáról tudósítanak. A híradások között akad kiállítási meghívó és kiállítási beszámoló, ankétokra és tárlatvezetésekre invitáló felhívás, s vannak olyan írások is, melyekben egy-egy alkotóművész vall önmagáról. Körvonalazva azokat az elveket és terveket, melyeket művészi munkája során meg kíván valósítani. A kor haladó szellemű alkotói, így a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagjai két okból is fontosnak tartották,, hogy műveik eljussanak a gyárak és a földek népéhez: egyfelől felvilágosítani és mozgósítani kívánták a dolgozókat a munkáikban kifejezett eszmék és gondolatok által, másfelől pedig nevelni - nevelni a műértésre. Nemcsak egy újfajta művészet megteremtésének igénye vezette tehát őket, amikor ecsethez, mintázófához vagy rajzeszközhöz nyúltak, hanem egy újtípusú közönség létrehozásának szándéka is, olyan közönségé, amely nemcsak osztályhelyzete, de műveltsége okán is képes méltányolni törekvéseiket. A harmincas-negyvenes évek eme kezdeményezései hagyományt teremtettek s ez a hagyomány - kisebb-nagyobb megszakításokkal - szinte máig él művészeti életünkben - s elsősorban a kommunista művészek jóvoltából. Szükség is van rá, hiszen napjaink bonyolult viszonyai között a művészi ábrázolás módszerei is bonyolultabbak lettek, s ahhoz, hogy ennek a bonyolultságnak (amely természetesen sokszor csak látszólagos) a logikájára fény derüljön, ismét csak kell az útmutatás, a segítő szó. Ezért is szorgalmazza évek óta a képző- és iparművészek párt-alapszervezete az üzemi közművelődési bemutatókat, amelyek sorában ez év tavaszán - s éppen ezen a helyen — egy nagyszabású képkiállításnak lehettünk szemtanúi. A mostani tárlat egy másik művészeti ág képviselőit sorakoztatja fel: ezúttal a párt alapszervezet grafikusai mutatkoznak be. A kortársi magyar grafika - tudjuk - színvonal, korszerűség és nemzetközi elismertség dolgában igen rangos helyet vívott ki magának. Ez a népszerűség részben szakmai jellemzőiből, részben publicitási lehetőségeiből adódik. A grafika ugyanis a gyors megfigyelések eszköze, s mint ilyen, kiválóan alkalmas a művész aktuális érzelmeinek és gondolatainak friss rögzítésére. A másik fontos momentum: viszonylag olcsó, könnyen és nagy tömegben is terjeszthető, azaz a közönséggel való kapcsolata intenzívebb minden más művészeti megnyilatkozási formánál. Mint minden nemzedék, korunk embere is igényli, hogy legfontosabb sorskérdései, vágyai és céljai a művészet nyelvén is hangot kapjanak. Ennek a magasfokú igénynek a kielégítése a művész legfontosabb feladata. A magyar grafika mai művelői - köztük az itt szereplő művészek is —, a magukévá tették ezt a követelményt, s tehetségük, érdeklődésük és az ábrázolásról vallott felfogásuk szerint meg is akarnak felelni ennek. Ez a szándék adja meg ennek —, a nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett kiállításnak a hitelét. Őszintén remélem tehát, hogy a grafikai lapok között tallózva ki-ki megtalálja majd azokat az élményeket, mondandókat és megjelenési formákat, amelyek leginkább rezonálnak egyéniségével és személyes elvárásaival. A kultúra nem vitás, ezen az úton válhat a gazdaságot, a termelést előmozdító tényezővé építő munkásaink körében. Tasnádi Attila (műkritikus, a Népszava munkatársa)