Tűzzománc-varázs Kesztyűs Ferenc, Zengő-Sztankovits Mihály, Würtz Ádám művészete (Budapest, 1985)
az NSZK-beli Frankfurti Nemzetközi Kiállításon bemutatott kollekció átütő sikere részben igazolja. Azért írom, hogy részben, mert olykor egy-egy technikai-művészi eljárás lehet divat is, csemcseghetnek rajta sznobok, vagy profitra éhes üzletemberek, akik hogy úgy mondjuk, felfutódnak művészeket, irányzatokat vagy termékeket. Itt azonban merőben másról van szó. Ha a néző megtekinti a kicsiny méretű táblaképeket, örömteljes elképedéssel tapasztalja, hogy a közös technológia nem mossa össze a művészek egyéni jellegzetességeit, hogy minden egyes kis tűzzománc-kerámia táblakép egyediségében vall alkotójáról. A kollektív kiállítást szemlélve feltűnik, mennyire maradandóan érvényesül Würtz Ádám, Kesztyűs Ferenc, Zengő-Sztankovits Mihály egyéni művészi kvalitása. Würtz tűzzománc-kerámia táblaképeinél könnyen fölismerhető, szinte a fantasztikumot súroló manuális készsége, vonalainak ábrázolási dinamizmusa. Ha csak ezt tudná Würtz, akkor persze lehetne bűvész is, de Würtz művész. Művész, mert fantasztikus grafikai tudását, érzelmének és értelmének szolgálatába állítja. Táblaképein könnyen fölismerhető a fanyar groteszk látásmód, mely megejtő lírával párosul. Würtz képeit látva a néző meg az ítész egyszerre érzi a líraiságból fakadó, néha torokszorító szomorúságot, de ugyanazoknál a képeinél a néző arcán a mosoly, a derű is áthullámzik, ugyanolyan sajátos kettősséggel, mint magukon a képeken. Kesztyűs Ferenc, aki festészetében is hajlamos a meditációra, a kissé filozofikus befelé fordulásra, elmélyedésre, tűzzománc-kerámia táblaképein is ezeket a sajátosságait eleveníti meg. Nála is igaz az, ami tulajdonképpen minden igazi képzőművészeti alkotásra érvényes, hogy tudniillik a képzőművészet képzőművészet és nem irodalom, tehát a témák megjelenítéséhez a magasfokú technikai tudáson kívül szükségeltetik valami, ami több, mint tárgy vagy téma, ami a megjelenítésben valami többet, sejtelmeset tud adni. Kesztyűsnél tehát tetten érhető a finom festői sejtelmesség anélkül, hogy a sejtelmesség megfejthetetlen rejtvényt jelenthetne. Ami pedig Zengő-Sztankovits Mihályt illeti, ő megint csak festői sajátosságait átmenti-átviszi a tűzzománc-kerámia ábrázolásokra. Ezeken a táblaképeken ott látszik valami gyermeteg, bájos naivitás, valami gyermekkort idéző játékosság és kedvesen, vonzóan mackós humor. Amit leírtunk szűkre szabott lehetőségeink között, az úgynevezett tematikus, figuratív művekre vonatkozik, azokra, amelyeken nagyon is világosan felismerhető egy Don Quijote-figura, vagy egy tébláboló csacsi, vagy bárki és bármi más. Ám a művészek eljátszanak vonalakkal és színekkel is, ha úgy tetszik, nonfiguratív, dekoratív elemekkel, s itt már nincs mit számon kérni, a képet vagy tárgyat, itt a csillogó, villogó színek harmóniája sugall szépséget, életörömet. És ha már a csillogó-villogó jelzőt használtuk, akkor el kell mondani azt is, hogy az újfajta technikai-technológiai eljárás nemcsak csodálatosan csillogó kolorizmust eredményez, de egyaránt alkalmas a visszafogottabb, paszterebb színek megjelenítésére, s ezzel a lehetőséggel egyenértékűen élnek az alkotók. Eddig csak a kisebb táblaképekről írtunk, holott - s itt jön talán a dolog leglényegesebb része - a tűzzománc-kerámia merőben új eljárása óriási lehetőséget nyújt a közösségi, a közösséget szolgáló, a lehetőségekből fakadó feladatok kiteljesítésére. Arról van szó ugyanis, hogy technicizálódó, urbanizálódó korunkban talán soha nem volt ennyire szükséges, hogy emberformájúvá, -léptékűvé, -hangulatúvá varázsoljuk a közterek erre alkalmas nagy falfelületeit, hogy díszítsük-vidámítsuk az iskolákat, óvodák, a kongresszusi termek, kórházak, a klubok most még meglehetősen szürke és egyhangú tereit, világát. Különös és szerencsés sajátossága ennek a művészi eljárásnak ugyanis az, hogy akár figurális kompozíciókban, akár dekoratív megjelenítésben a méreteknek nincs kritikus pontja, mind kompozícióban, mind színben a méretek szinte tetszőlegesen változtathatók, nagyíthatók, művészi hatásuk a nagy méretekben ugyanolyan megragadók, hatásosak, mint az említett kicsiny táblaképek. Égetően szükség van a különböző nagy falfelületek nemesen szép díszítésére és ez az újfajta égetési eljárás bebizonyítottan és tökéletesen alkalmas erre. Az már nem a nézők és ítészek dolga, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, ez már a művészekre és főként az ezt az eljárást támogató, bizonyára mind a gazdaságosságot, mind a kultúrmisszionáriusi tevékenységet ötvöző és ellátó műhelyekre, vállalatokra tartozik. Remélhető, csaknem bizonyosra vehető, hogy az újdonságra fogékony, az okos mecénás szerepét betöltő Épületkerámiaipari Vállalat vezetői a Jászberényi úti állandó kiállítást éppen ezért szorgalmazták. Tehetséges, kiváló művészek fáradságos alkotómunkája és okos, tisztességes gazdasági vezetők összefogása bethonban és külföldön csodákat művelhet, mely csodák végeredménye az utcán járó-kelő vagy kiállításokon megforduló emberek örömére, épülésére szolgálhat. SIPOS TAMÁS író, a Magyar Televízió főszerkesztője A leporellót tervezte: Kesztyűs Ferenc festő- és grafikusművész Építők Bota - H . 205 Tűzzománc-imázs KESZTYŰS FERENC ZENGŐ-SZTANKOVITS MIHÁLY WÜRTZ ÁDÁM művészete