Alkotótelepek Bács-Kiskun megyében (Budapest Kiállítóterem, Budapest, 1987)

A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep ■■ Bács-Kiskun megye három művészeti műhelyének budapesti kiállításán örömmel szerepeltetjük a Nemzet­közi Zománcművészeti Alkotótelep anyagát, illetve egy válogatást a gyűjtemény anyagából. Az Alkotótelep 1975-ben kezdte meg működését Kátai Mihály festő­művész irányításával, aki azóta is a szimpózium művé­szeti vezetője. Az alapítás gondolata egy rangos szovjet rendezvényen (Tbiliszi, 1973.) fogalmazódott meg ben­ne, később szerencsésen találkozva Bács-Kiskun me­gye vezetőinek művészetpártoló tevékenységével. A „hely szelleme” más vonatkozásban is adott volt, hiszen itt működik a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár (koráb­ban „Lampart” Zománcipari Művek). A nyári - kezdet­ben 4, majd 6 hétig tartó - Alkotótelepek fenntartója a Megyei Tanács, szakmai támogatója pedig a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A magyar és szov­jet művészek munkája az évek során kiegészült más or­szágok, más népek alkotóinak tevékenységével, s Ny­mádon - mint ezt a kiállítás is tükrözi - sokszínű, sok­féle nyitott gazdagság alakult ki: közös kísérletekben, törekvésekben, s a megvalósult alkotásokban. Maga a tűzzománc is nyitott: műfajok határmezsgyé­jén nőtt ismét naggyá a zománcművészet, ápolva év­ezredes hagyományokat. Művelői sokfelől érkeztek - festők, grafikusok, ötvösök, szobrászok -, s hozták ma­gukkal hivatásuk sajátosságait. A létrejött alkotás már nem a festészet, a grafika, a szobrászat terméke, hanem valami megkülönböztethetően más, ami ősi és vadonat­új egyszerre: tűzzománc. Az ember már igen régen felfigyelt a természetben ta­lálható - a Föld fejlődése során keletkezett - üvegszerű anyagokra, féldrágakövekre. Az üveganyag a Föld ele­meinek - magas hőfokon történő - találkozásakor ke­letkezik. A ember beavatkozik, kicsiny műhelyében a mindenséggel lép kapcsolatba, s megismétli a Föld vegykonyhájának folyamatait. A zománc a fémek külön­böző vegyületeinek üvegszerű egymásra találása a ter­mészetben, s irányított egymásra találása a laborató­riumban, vagy a művész műhelyében, kemencéjében. A zománc olyan üveganyag, amely bevonatot képezhet a fémeken, mivel tágulási együtthatóik közel megegyez­nek. Maga a tűzzománc több is, meg kevesebb is, mint az üveg. Több, mert összetevőinek, keletkezési körül­ményeinek sokszínű együtthatása folytán elképesztően sok variációs lehetőséget kínál. Ugyanakkor kevesebb, mert az üveg tartóssága, kémiai ellenállása nagyobb. Nagy általánosságban a fém és az üveg magas hőfokon történő egymásra hatását nevezzük tűzzománcnak. Látható, hogy e művészet anyaga is örökös, nagy ti­tok, melynek kutatása, művelése feltételezi a közösségi alkotást, a műhelymunkát. Kecskemét - az évenkénti nyári Alkotótelepekkel - a tűzzománccal foglalkozó művészek központja lett. A művészeti törekvések és a társadalmi elvárások találkoztak az utcák, terek kultú­rájának programjában. A tervek kivitelezése már nem le­hetett egy-egy nyári Alkotótelep feladata. Mindezek alapján, a helyi lehetőségekre építve a Bács-Kiskun Me­gyei Tanács 1984. őszén létrehozta a Nemzetközi Zo­máncművészeti Alkotóműhelyt (Kecskemét, Bethlen krt. 16.). Igazgatója Turi Endre festőművész, a tűz­zománc jeles művelője. Az Alkotóműhely célja: a zománcművészeti hagyo­mányok megőrzése, ápolása; új lehetőségek kidolgo­zása, kikísérletezése; a hazai és külföldi zománcművé­szek összefogása, az alkotómunka bázisának meg­teremtése; a közösségi talajú és indíttatású művészet mai lehetőségeinek keresése, teljes nyitottsággal, stílu­sokhoz, irányzatokhoz történő elkötelezettség nélkül. Tevékenysége során ösztöndíjat ad és alkotási fel­tételeket biztosít magyar és külföldi művészek számára, ezáltal folyamatosan gyarapítja a zománcművészeti gyűjteményt; elősegíti új alapanyagok, eljárások kikísér­letezését, hasznosítását, dokumentálja ezt a munkát; értékesíti a Műhelyben előállított egyedi és sokszorosí­tott műveket, illetve zománcanyagokat; vállalja képző- és iparművészeti alkotások (murális kompozíciók, köz­téri alkotások, portálok, cégérek, címerek, feliratok) ter­vezését és kivitelezését; a jelentkezők költségére lehe­tőséget ad zománcművészeti munkák elvégzésére, a műfajjal ismerkedőknek pedig a tanulásra, szükség sze­rint külön kurzus szervezésével. Buda Ferenc kecskeméti költő soraival üdvözöljük a kiállítás alkotóit és látogatóit: „Szállj le testvér szállj a mélybe... Szíts tüzet hogy meg ne fagyjunk” Gyergyádesz László művészeti titkár 9

Next