Szalatnyay József festőművész kiállítása (Bemutatóterem, Sopron, 1987)

A képzőművészeti divatok forgandósága szemünk előtt pergő fantasztikus tarkabarkaság. Meghökkentő új stílusok-stáusjátékok sziporkáznak elő egy-egy atelier manzárdjából, kávéházi asztal márványlapja mellől, és ideig-óráig olyan élménnyel kápráztatnak el mint a tűzijáték, majd a sötétbe oszlanak, s némelyiknek nyoma sem marad. Olyan sokfélék, hogy nevüket sem lehet számontartani, és ennek is, annak is akadnak csodálói, vásárlói. De azt tapasztalhattuk, hogy a fejlődésnek, és a megújulásnak tápláló gyökere néha éppenséggel a régihez, a beválthoz való szerencsés visszakanyarodás. Az örökhöz való visszakanyarodás. Szalatnyay a sugallatos magukra találtak mosolyával halad a maga útján. Ha portrékat fest, az örököt, a legjellemzőbbet rögzíti képére egy-egy arc ezer változatából. A századok óta folytatódó vonalban a magyar portré­festők legjobbjai között kínálkozik helye. És ha tájképet fest, látványát, élményét ugyanazzal a mélyreható együtt-remegéssel köze­líti meg, mintha emberi arcot igyekezne megragadni. Szalatnyay hagyományos ábrázolása túléli az izmusokat, mert ő az a festő, aki megtalálta hozzá a természetes utat. Ez a méltatása Szalatnyay művészi munkásságának Jékely Zoltán 1970- ben megjelent írását idézi. Szalatnyay József 1915-ben Eperjesen született. Szőnyi István és Vaszary János magániskolájának látogatása után a Képzőművészeti Fő­iskolán 5 éven át Réti István növendéke volt. Főiskolás korában is vett részt már kiállításokon, többek között a Szinyei Merse Pál Tár­saság Tavaszi Szalonján. Nagyobb gyűjteménnyel 1946-ban Kállai Ernő rendezte csoport­kiállításon, az Ernst Múzeumban szerepelt. Franciaországban, Svájcban, Itáliában, Mexikóban és Ausztriában többször is volt tanul­mányúton. Magángyűjtők őrzik ott képeit. Művész- és író portréi nagyszámban hazai közgyűjteményekbe kerültek. Közülük leg­ismertebb a Kodály arcmás, amelyről többféle reprodukció készült, és a pasztell-portrék egyike Moszkvában van. 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki, önálló kiállításai voltak : Budapest: Derkovits Terem, 1960 Visegrádi Mátyás király Múzeum, 1965 Pécs: Képcsarnok, 1968 Eger: Képcsarnok, 1969 Budapest: Kultúrkapcsolatok Intézete, 1970 Dunaújváros: Bartók Terem, 1971 Szeged: Képcsarnok, 1973 Veszprém: Képcsarnok, 1975 Budapest: Csók István Galéria, 1977 Győ­r: Képcsarnok, 1979 Szolnok: Képcsarnok, 1981 Gyöngyös: Képcsarnok, 1983 Budapest: TV-Horizont Galéria, 1983 Budapest: Vigadó Galéria, 1985 Zalaegerszeg, Képcsarnok, 1985

Next