Szalatnyay József festőművész kiállítása (Képcsarnok Bemutatóterem, Sopron, 1987)
Szalatnyay József 1915-ben Eperjesen született. Szőnyi István és Vaszary János magániskolájának látogatása után a Képzőművészeti Főiskolán 5 éven át Réti István növendéke volt. Főiskolás korában is vett részt már kiállításokon, többek között a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonján. Nagyobb gyűjteménnyel 1946-ban Kállai Ernő rendezte csoportkiállításon, az Ernst Múzeumban szerepelt. Franciaországban, Svájcban, Itáliában, Mexikóban és Ausztriában többször is volt tanulmányúton. Magángyűjtők őrzik ott képeit. Művész- és író portréi nagyszámban hazai közgyűjteményekbe kerültek. Közülük legismertebb a Kodály arcmás, amelyről többféle reprodukció készült, és a pasztell-portrék egyike Moszkvában van. 1983-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki. A képzőművészeti divatok forgandósága szemünk előtt pergő fantasztikus tarkabarkaság. Meghökkentő új stílusok-stáusjátékok sziporkáznak elő egy-egy atelier manzárdjából, kávéházi asztal márványlapja mellől, és ideig-óráig olyan élménnyel kápráztatnak el mint a tűzijáték, majd a sötétbe oszlanak, s némelyiknek nyoma sem marad. Olyan sokfélék, hogy nevüket sem lehet számontartani, és ennek is, annak is akadnak csodálói, vásárlói. De azt tapasztalhattuk, hogy a fejlődésnek, és a megújulásnak tápláló gyökere néha éppenséggel a régihez, a beválthoz való szerencsés visszakanyarodás. Az örökhöz való visszakanyarodás. Szalatnyay a sugallatos magukra találtak mosolyával halad a maga útján. Ha portrékat fest, az örököt, a legjellemzőbbet rögzíti képére egy-egy arc ezer változatából. A századok óta folytatódó vonalban a magyar portréfestők legjobbjai között kínálkozik helye. És ha tájképet fest, látványát, élményét ugyanazzal a mélyreható együtt-remegéssel közelíti meg, mintha emberi arcot igyekezne megragadni. Szalatnyay hagyományos ábrázolása túléli az izmusokat, mert ő az a festő, aki megtalálta hozzá a természetes utat. Ez a méltatása Szalatnyay művészi munkásságának Jékely Zoltán 1970- ben megjelent írását idézi. önálló kiállításai voltak: Budapest: Derkovits Terem, 1960 Visegrád: Mátyás király Múzeum, 1965 Pécs: Képcsarnok, 1968 Eger: Képcsarnok, 1969 Budapest: Kultúrkapcsolatok Intézete, 1970 Dunaújváros: Bartók Terem, 1971 Szeged: Képcsarnok, 1973 Veszprém: Képcsarnok, 1975 Budapest: Csók István Galéria, 1977 Győr: Képcsarnok, 1979 Szolnok: Képcsarnok, 1981 Gyöngyös: Képcsarnok, 1983 Budapest: TV-Horizont Galéria, 1983 Budapest: Vigadó Galéria, 1985 Zalaegerszeg: Képcsarnok, 1985 Sojoncin, ^i, jUCA Lami ^ cián río'l'i 'fyti JC ____ jr ,— •/— dxH