Az utolsó éves stúdiótagok kiállítása (1986-87) (Az Iparterv díszterme, 1987)
Az_utolsó_éves_studiótagok_/1986.87/_kiállitása "A "szabad stílus" mellett további fontos tényező a teljesen kötetlen, önkényes, szubjektív szimbólumhasználat, ami szorosan összefügg a "radikális eklektika" tipikusan hetvenesnyolcvanas évekbeli jelenségével." /Hegyi Lóránd/ A most harmincas éveik közepén járó művészek a leginkább képviselhetik a hetvenes-nyolvanas évekbeli alkotói törekvéseket, hiszen pályájukat jobbára az előző évtized közepe táján kezdve, szellemi eszmélésük nagyjában és egészében már a hetvenes évekhez kötődik, míg érett, kibontakozó tevékenységük ebben az évtizedben hozta meg új eredményeit. Természetesen mégsem találjuk homogén csoportjellemzőként igaznak Hegyi Lóránd bevezető gondolatát, sőt, sokkal inkább az egyéni életművekön belül jellemző eklektikát tudjuk kiterjeszteni a Stúdió életkori csoportjára is. Azaz mostanra teljesen nyilvánvaló, hogy a művész abszolút szabadsága hazánkban is valósággá vált: meg lehet gazdagodni alapos szakmai ismerettel festett, "színvonalas" "németalföldi" festményekből, és éhen lehet pusztulni a radikális avantgárd eszméjének puritán képviselőjeként, és fordítva, lehet a világot járni jó menedzser ek segítségével, mint a mai magyar művészetet megnyító avantgárd alkotó, s lehet itthon éhezni, mint a kortárs magyar képzőművészet /mondjuk/ plebejus - realista jelenségeinek kiemelkedő képviselője. Nincs üdvözítő irányzat, nincs egységes "művészet-akarás", nincs központi művészet támogatás /úgy tetszik, hogy az idei